Ez még egy 2012-es, rövidke írásom.
Nem tudom, anno miért nem került fel ide, de most utólag felteszem.
- Engedj el! - bújtam ki a kezei közül.
- Ó, dehogy engedlek! - kapott utánam.
Ujjai azonban csak a levegőt markolták meg, én már rég messzebb kerültem tőle. Mégis visszafordultam, mert éreztem, hogy esze ágában sincs hagyni, hogy eltűnjek előle.
- Nem érdekelsz, Swoch! Szállj le rólam! - vágtam a fejéhez a hangos szavakat, hátha észhez tér tőlük.
- Ugyan, Estell - húzta mosolyra a száját -, mindketten tudjuk, hogy azóta álmodsz rólam, mióta akkor odalent megmentettelek.
- És? Ardhan is tudja, de nem fekhetek le közületek mindenkivel, akivel egyszer összekapcsolódtam.
Swoch nevetett. Nem volt amolyan minden nő álma típusú pasi, de nem is volt az a kategória, aki felett el lehetett volna siklani. Volt benne valami, ami kiemelte a többiek közül. Ha Ardhan nem lett volna, jó eséllyel Swoch szerzett volna meg magának. De nem így történt, és soha nem adtam jelét felé bármilyen érdeklődésnek. Ő azonban nem hagyta annyiban a dolgot.
- Ardhan, persze... csak azért vagy vele, mert ő hozott a csapatba.
- És ha így is lenne? - néztem élesen a szemébe.
Megint elnevette magát, de aztán ezúttal olyan hirtelen kapott el és szorított a falhoz, hogy feleszmélni sem volt időm.
- Ha nem ő hozott volna közénk, és nem vele kapcsolódtál volna össze először - suttogta az arcomba -, akkor most az én nőm lennél.
Tiltakozni akartam, de nem hagyott rá időt. Megcsókolt. Akárhogy is ellenkeztem, nem eresztett. Mit tehettem volna? Ajkaim bizseregtek a forró csóktól, testem beleremegett az érintéseibe, mégis szabadulni próbáltam a kezei közül.
- Miért akarsz hűséges maradni? Tudod, hogy itt az nem szokás - mondta erre.
- Ahonnan én jövök, ott szokás volt. És Ardhan is hűséges hozzám.
- Legyen az az ő baja - suttogta a fülembe.
Ellöktem magamtól. Olyan erővel, amin még ő is meglepődött.
- Semmi közöd hozzá, hogyan élem az életem! És nem akarok lefeküdni veled! Nem érdekelsz! - tört ki belőlem nagyobb hévvel, mint amire bármelyikünk is számított.
Swoch néhány pillanatra tanácstalanul meredt rám. Én az ajtóhoz léptem és durván megrántottam magam felé, ám a zár a helyén tartotta.
- Engedj ki! - parancsoltam rá.
Láttam rajta, hogy meggondolja, kinyissa-e nekem az ajtót, de végül megvonta a vállát.
- És ha nem? - kérdezte.
- Akkor... - de nem folytattam, helyette inkább egy nagyot rúgtam talppal az ajtóba.
Fájdalmasan reccsent egyet a fa, de nem adta meg magát ilyen könnyen. Ám a következő rúgásra már nem kerülhetett sor, mert Swoch elkapott és magához rántott.
- Erősebb vagyok nálad! - sziszegte az arcomba. - Ha makacsul ellenállsz, megerőszakollak.
A düh még mindig elborította agyamat, de a szavainak értelme mégis eljutott hozzám. A tehetetlenségtől bénultan álltam, és hagytam, hogy a nyakamra hajoljon.
- Tudom, hogy már azelőtt sem hagytalak hidegen, hogy összekapcsolódtunk volna.
- Önző vagy, és visszaélsz az erőddel...
- Mindenki ilyen.
- Engedj el - próbáltam immár kevésbé elszántan szabadulni az öleléséből, de ő nem törődött vele, inkább újra megcsókolt.
Keze a fenekemre csúszott, majd közelebb húzott magához. Minél tovább játszott a nyelvemmel, minél tovább szívtam orromba az illatát, annál jobban alábbhagyott a tiltakozásom. Igen, tetszett ez a férfi, de nem akartam vele soha közelebbi kapcsolatba kerülni. Most azonban nem igazán volt választásom. Talán, ha még jobban elborította volna agyamat a düh, akkor meglepetésében hagyott volna elmenni, de ebben sem lehettem biztos.
Lehúzta a felsőm cipzárját, aztán kibújtatta belőle a vállamat. A szemembe nézett, és megértettem, hogy ebből a helyzetből csak úgy szabadulhatok, ha hagyom magam. Vagy, ha eszemet vesztem, és őrült módjára nekimegyek. Ez utóbbihoz azonban túl kimerült voltam a tegnapi küldetés után. Bárcsak Ardhan a bázison lett volna... de messze járt, és ezt Swoch is nagyon jól tudta. Megadóan sóhajtottam, és hagytam, hogy a testem reagáljon ennek a férfinak az érintéseire, csókjaira. Fakó szőke hajába túrtam, másik kezem erős karján állapodott meg. Soha senki nem hozott még ilyen helyzetbe. Miért volt ez jó neki? Ezután csak még nagyobb ellentétek feszülnek majd köztünk, és Ardhan és ő közte is. Swoch azonban mindezekkel mit sem törődve vetkőztetett engem. Nem voltam hajlandó segíteni neki ebben, sem az ő ruháihoz nyúlni. Őt nem zavarta a dolog, megoldotta maga. Nemsokára a meztelen testemet ölelte, és a fenekemet simogatta. Aztán hirtelen mozdulattal az ágyához rántott, majd durván rálökött. Hanyatt estem a takaróra, ő pedig szétnyitotta a lábaimat, aztán ujjával csiklómon kezdett játszani. Nedvesedtem, bár nem olyan intenzíven, ahogy szoktam. Swoch türelmes volt. A lábaim közé hajolt, és a nyelvével kényeztetett. Jól csinálta, tudta, hogyan izgassa fel a testem. Nemsoká a nedvem már a takarót áztatta. Akkor ő elégedett tekintettel nézett a szemembe, majd férfiasságát a hüvelyemhez illesztette, és tövig tolta belém. Élveztem, nem tagadom. Ahogy ki-be járatta bennem, halkan nyögtem újra és újra. Durván és erőteljesen dugott, de nem bántam. Ardhan is így szokta, mert tudja, hogy sokszor így szeretem. És bár Swoch mérete hosszabb volt, de vastagságra elmaradt Ardhanétól. A mozgásuk és az erejük azonban nagyban hasonlított. Lehunytam a szemem. Nem bírtam megállni, hogy ne Ardhant lássam magam előtt. Ha ez a szőke férfi tudta volna, hogy őt látom helyette, hogy az ő érintését érzem a bőrömön... de nem tudta. Így hát csukott szemmel élveztem, ahogy gyors ütemben dolgozott rajtam. Megemeltem a csípőm, és hüvelyemmel rászorítottam a férfiasságára. Nem hagyta hidegen a dolog, pont ahogy vártam. Innentől az enyém volt az irányítás. Hamar a csúcsra vitt az izmaim folytonos, újbóli megfeszítése, majd elernyedése. Aztán amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen tovább is állt az orgazmus okozta élvezet. Swoch lassúbb ütemben, de erőteljesebben nyomult belém utána. Láttam rajta, hogy neki sincs már sok hátra.
- Nehogy belém élvezz! - fogtam meg a karját és állítottam meg egy pillanatra.
Swoch nem szólt, de láttam a tekintetében, hogy felfogta, mit kértem. Hideg fejjel figyeltem aztán az arcán az élvezetet. Nem gondoltam volna, hogy ilyenre is képes vagyok. Talán ha két perc telt el, mire őt is utolérte a kielégülés. Kirántotta belőlem a férfiasságát, és spermája a hasamra lövellt.
Szótlanul feküdtem mellette. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem, de jól nem éreztem magam tőle. Felültem. Az ágy mellől a földről felvettem néhány zsebkendőt, és letöröltem magamról a spermáját, aztán öltözni kezdtem. Ekkor Swoch is felült.
- Engedj ki! - néztem a szemébe határozottan.
Felállt, majd a földön heverő nadrágja zsebéből előhalászta a kulcsot, és felém dobta. Felvontam a szemöldököm, mikor elkaptam. Nem tetszett a stílus. Ő azonban nem szólt, csak figyelte a mozdulataimat. Mikor elfordítottam a zárban a kulcsot, Swoch hozzám lépett és az ajtónak döntötte a hátam. Megfogta az államat, aztán megcsókolt. Nem viszonoztam a csókját. Eltoltam magamtól, majd kisétáltam az ajtón.
