Figyelmeztetés: A történet meghatározó eleme a szexuális erőszak!
Halvány napsugarak törtek utat maguknak a csarnok törött ablakain át. Nhoura kinyitotta a szemét, és egy hosszú pillanatig nem tudta, hol van. Aztán rémülten ugrott volna fel, ha a démonfajzat erős karja vissza nem tartja ettől. A férfi mögötte feküdt és szorította magához, ágaskodó hímtagja pedig a lány combjai között pihent.
- Na végre, hogy felébredtél! Olyan jól benedvesedtél álmodban, hogy túl is eshetünk a mai elsőn!
- Ne! - nyögte Nhoura.
- Ezt nem te döntöd el! - mordult rá kemény hangon az Emberevő.
Aztán egy határozott mozdulattal behatolt a felizgult lányba. Nhoura elképedt, hogy egész fájdalommentesen történt a dolog. Ezúttal puha és forró volt odalent, combjának belső fele is csúszott a kifolyt nedvétől. Mi a fenét művelt vele a démonfajzat, amíg aludt?! De nem volt ideje ezen gondolkozni, mert a vaskos farok ütemes mozgása szinte elbódította elméjét. Nyögött a síkosan feszítő élvezettől, miközben egyre közelebb sodródott az orgazmushoz. Ez magától működött, nem tudta befolyásolni. Minél inkább kitöltötte a férfi hímtagja, az ő izgalma annál nagyobb lett. Abban a felfokozott állapotban egyáltalán nem érzett fájdalmat. Így akár akarta, akár nem, mindig elég hamar a csúcsra jutott. Ahogyan ezúttal is. Vonaglott az erős karok között, amíg agyát elborították az élvezet hullámai. A pokol pedig ezután következett. Kielégülés közben hüvelye összébb szűkült, utána a fájdalomérzete is újra bekapcsolt. Így már kínzás volt számára a vastag hímtag, amint a kidörzsölt nagyajkai között, a meggyötört hüvelyében járt őrült gyorsasággal. Kiabált volna, annyira szenvedett, de a férfi befogta a száját, és kitartóan dolgozta hátulról. Aztán percekkel később az Emberevő felhördült, majd a farka lüktetve telepumpálta a lányt. Utána benne maradt és elégedetten szuszogott a nyakába, miközben szorosan tartotta a karjai közt.
- Olyan jó veled - suttogta a fülébe.
Mi a fenét művel ez a férfi?! Nhoura nem akart ilyet hallani tőle! Nem akart semmilyen formában bensőségesebb viszonyba kerülni vele. Hiszen megerőszakolta és egyáltalán nem érdekelte, hogy fáj neki, amit tesz vele. Eszébe jutott, hogy előző este is addig rángatta, amíg el nem ájult dugás közben. Mit keresett akkor most itt, a férfi mellett? Vele aludt volna? Vajon mit csinált a testével, amíg nem volt magánál? Inkább nem akarta tudni! Mégis kellemes érzések kezdték hatalmukba keríteni, ahogy meztelen bőrük egymáshoz ért, ahogy az erős karok között pihent, ahogy a férfi a nyakába csókolt.
- Hagyjál! - próbált aztán szabadulni megelégelve a dolgot.
Úgy érezte, megőrült, hogy bármi is jólesik neki a démonfajzattól. Ő azonban nem eresztette, és a farka újból keményedni kezdett benne.
- Még nem fejeztem be - mondta az Emberevő.
- Ne, kérlek!
- Muszáj! - vágta rá. - Ezt te nem értheted!
Azzal újból mozogni kezdett a lányban. Egyik kezével a hasánál fogva szorította magához, a másikkal a lábai közé nyúlt. Nhoura felnyögött, ahogy a csiklójához ért. Elnagyolt mozdulatokkal simogatta a férfi, nem bírt rendesen figyelni rá a dugástól, ám így is olyan élvezetet adott neki, amilyet addig még soha.
- Ne csináld! Hagyd abba! - zihálta a lány.
A démonfajzat azonban folytatta, nem törődve a kétségbeesett ellenkezéssel. Érezte, hogy nemsoká a csúcsra juttatja, talán pont akkor, amikor ő is elsül. Nehéz volt kétfelé koncentrálnia, nem szokott ilyesmihez. Ezúttal viszont beindította, hogy bár a lány egész teste megfeszült a tiltakozástól, mégis egyértelműen élvezte, amit tett vele. Megállás nélkül járatta benne a farkát, de valamennyire azért próbálta visszafogni magát, próbálta húzni még egy kicsit, hogy befejezhesse, amit elkezdett. Ám nem bírta tovább. Ujjait rászorította a lány csiklójára, aztán spermája kirobbant lüktető farkából. Nhoura teste megrázkódott, majd ösztönösen mozdult a csípője még kétszer, és sírva élvezett el. Mindketten levegő után kapkodtak. A lány szeméből patakokban folytak a könnyei.
- Miért teszed ezt velem? - kérdezte elhaló hangon.
A démonfajzat válasz nélkül hagyta. Helyette inkább elengedte, majd elégedetten a hátára fordult. Nhoura zokogva kelt fel, és támolygott minél messzebb tőle. Utálta magát, hogy elárulta a teste és élvezte, amit a férfi művelt vele. Ez nem olyan orgazmus volt, mint az első. Ez olyan volt, amihez ő is hozzátett, olyan, mint amilyeneket máskor másokkal is átélt. Haragudott az Emberevőre, hogy belekényszerítette valami olyasmibe, ami már túl intim volt. Aminek semmi helye nem volt egy erőszakolás közben. Fájt odalent szinte mindene, nem akart erről megfeledkezni. Bántotta őt a férfi, és mégis kikényszerített belőle egy olyan orgazmust, aminek nem lett volna szabad, hogy az ő érdeme legyen. Hogy képzelte, hogy a testén túl még az elméjét és az érzéseit is megerőszakolja ilyen módon?!
Nhoura sokáig sírt. Emésztette a tehetetlen düh belülről. Tiszta erejéből felrúgott egy régi, fából készült széket, nem érdekelte, mit szól hozzá a démonfajzat. Tombolni akart, szét akarta verni a szakadt bútordarabot. Aztán, amit képzeletben megtett, az végül a valóságban elmaradt. Nem bírt megmozdulni, nem bírt tenni semmit sem. Teljesen leblokkolt, szinte megbénult a felkavartságtól. Valójában az Emberevőnek akart nekimenni, őt akarta ütni addig, amíg csak a keze bírja. Ám ezt nem tehette meg, esélytelen volt ellene.
Végül a könnyeit törölgetve igyekezett a vizes edényekhez. Alaposan megmosta az arcát, és elgondolkozott azon, hogy magára borítja az egyiket. Nem számított, hogy a hideg víz szinte sokként érte volna a kimelegedett testét, egyszerűen kijózanodni vágyott.
De nem tette meg. Ezt sem.
A sírás még mindig fojtogatta, miközben lemosta a lábára folyt spermát. Undorodott magától, undorodott az érzékennyé vált csiklójától. És undorodott a bizsergéstől is, amit akkor érzett, mikor felnyúlt a hüvelyébe, hogy szétnyissa és szabad utat engedjen a még benne maradt anyagnak. Alaposan megmosakodott utána, majd felöltözött, aztán pedig kényszeredetten járkált fel-alá a csarnokban, amíg lassanként lenyugodott. Azonban a nap hátralevő részében sem találta a helyét, kerülte a démonfajzatot, amennyire csak tudta. Megpróbálta elfelejteni a reggel történteket. Megpróbálta felidézni a régi világot, emlékezni próbált arra, milyen élete volt azelőtt. Minden alkalommal egyre kevesebb dolog jutott eszébe a fiatalkorából. Szinte el sem hitte, hogy az akkori lány is ő volt és nem csak valami álomkép, valami hamis emlék. A szüleit és az öccsét direkt nem idézte fel. Ahogy eszébe jutottak, el is hessegette őket a fejéből. Fájt rájuk gondolni. Nem hitte, hogy mind életben lennének még, de nem akarta tudni, hogy igaza volt-e. Egyedül maradt a világban, és ez így volt rendjén. Nem akart tartozni senkihez sem, nem akart aggódni senkiért sem. Ezek már nem azok az idők voltak, amikor megtehette, hogy mélyen érezzen bárki iránt is. Ha megkedvelt valakit, azt lehet, hogy másnap már el is veszítette örökre. A halál bármely embert könnyen és gyorsan utolért. Ha nem gyilkosság, akkor régi vagy épp újabb betegségek által. Nhoura azt kívánta, bárcsak őt is utolérte volna már. Annyiszor megúszott egy csomó húzós helyzetet. Talán jobb lett volna, ha nem jár szerencsével az egyikben.
A nap aztán a maga feszült szótlansága ellenére is gyorsan eltelt. A démonfajzat látta a lányon, hogy a szokásosnál is rosszabb passzban volt. Addig csak igyekezett nem tudomást venni a férfi jelenlétéről, ezúttal viszont úgy kerülte, ahogy csak tudta. Előző nap hosszan figyelte őt csendben, utálattal a szemében, most azonban már rá sem nézett. Az Emberevő sejtette, hogy a reggel történtek miatt zuhant ennyire magába. Pedig egy lelkileg erős nőt ismert meg benne, nem gondolta volna, hogy összetörik attól, hogy megengedett magának vele egy kicsit bensőségesebb szexet. De hiszen nem bírta türtőztetni magát, miután egész éjjel ölelte a testét, és reggel úgy ébredt, hogy egy pillanatra azt hitte, még a régi életét éli! Utána pedig, ahogy simogatta és ingerelte a lányt álmában, annyira felizgatta, hogy nem is hitte, hogy valaha ilyet meg tud tenni vele. Talán nem lett volna szabad.
A kellemesen meleg, esőmentes nap után, a szürkület lassan kezdett rájuk ereszkedni. Az Emberevő érezte, hogy szüksége van a lány testére. Nem, nem akarta legyőzni a vágyat magában. Hiába tudta, hogy ha békén hagyná, talán másnapra kiheverné a történteket, mégsem akarta ezért a saját egyensúlyát felborítani. Nem szerette azt az őrületbe kergető, kavargó, megfoghatatlan érzést, ami képes volt elborítani az elméjét, és olyan tettekre ösztönözni, amikre később csak nyomokban emlékezett. Alig volt már nyugtatója, amivel szedálhatta volna magát, hogy késleltesse az őrületet. Egyetlen szer volt csupán, ami hatott rá. Az is vényköteles volt a régi világban, és nem is tartozott a legnépszerűbb nyugtatók közé, így nehezen jutott csak hozzá. A megmaradt gyógyszerkészletek azonban az évek során mindenhol hamar fogytak. Nem is tudott az utóbbi időben már többet szerezni belőle, és pont akkor élte fel a tartalékai nagy részét, mielőtt a lány belebotlott. Rettegett tőle, hogy ha nem adja meg a testének, amire vágyott, akkor egyszer csak beindul a változás újra, és befejeződik a félbemaradt folyamat. Nem akart teljessé válni. Nem, semmiképp sem! Muszáj megdugnia a lányt, hogy kielégüljön és ezáltal nyugodt maradhasson!
Nhoura szokás szerint visszatért a csarnokba a kinti sötétség elől. A démonfajzat ekkor lépett az útjába, és aznap reggel óta először találkozott a tekintetük.
- Mi a baj? - kérdezte a férfi.
Nhoura csak megrázta a fejét, nem akart beszélgetni vele. Az Emberevő megvonta a vállát, majd magához rántotta. A lány közéjük tette a kezét, igyekezett távol tartani magát a férfitól. Ő azonban erősen megmarkolta mindkét csuklóját, határozottan elhúzta az útból, majd a pólója alá nyúlt, és lekapta róla.
- Muszáj ezt most? - kérdezte elgyötört arccal Nhoura.
- Igen. Nem érdekel, ha rossz kedved van - mondta színtelen hangon a démonfajzat.
A lány megtörten lehajtotta a fejét.
- Ugyan, kislány! Ha azt akarod, durva leszek, hogy ne legyen jó neked.
Nhoura fájdalmasan összevonta a szemöldökét, és még jobban magába roskadt. A férfi erre elkapta, majd hirtelen megemelte az állát.
- De nekem bejött, hogy élvezted! - nézett a szemébe vad tekintettel, és hirtelen megcsókolta.
Nem volt finom, sőt kifejezetten erőszakosan nyomakodott át nyelvével a lány szájába. Ő megpróbálta eltolni magától, de az Emberevő elkapta mindkét karját, és nem eresztette.
- Imádom a tested! - rántotta aztán újra magához a derekánál fogva.
Farka már keményen állt, türelmetlenül várva, hogy mikor vágja végre bele a lányba. Megmarkolta a fenekét, az öléhez szorította a karcsú testet, úgy mozgott lassú ütemben. Élvezte, ahogy összedörgölőztek, ahogy a lassú mozdulatok masszírozták a hímtagját. Vágyott egy kis változatosságra, mégsem dughatta meg mindig ugyanúgy a lányt, hiszen hamar ráunt volna. Azt pedig nem akarta. Eltolta hát magától, és megfordította.
- Gyerünk! - lökte meg előre a vállánál.
Nhoura botladozva indult meg a saját fekhelye felé, mert a férfi arra terelte.
- Vetkőzz - mondta aztán halkan a démonfajzat, mikor megálltak.
- Nem akarok - jött a fojtott hangú suttogás válaszul.
- Tudod, hogy nem érdekel - lépett szorosan mögé az Emberevő.
Hüvelykujját végighúzta a lány apró mellbimbóján, majd körbejárta a bimbóudvart is. Elnagyolt mozdulatokkal masszírozta a szerény méretű melleit, miközben a nyakára hajolt. Végignyalta a bőrét a füléig, majd ajkai közé szívta a fülcimpáját.
- Ne csináld! - tiltakozott Nhoura, miközben végigfutott karján a libabőr.
- Szétrobban tőled a faszom - markolta meg ekkor erősen a mellét a férfi. - Vetkőzz már!
Azzal kioldotta a lány nadrágját tartó anyagdarabot, majd maga felé fordította. Látta szemében a dacot, és ez roppantul feldühítette. Lekevert neki egy óriási pofont, majd elkapta a torkát.
- Csináld, vagy széttéplek! - mordult rá.
Nhoura megrémült a férfi tekintetétől. Rájött, hogy ha nem hagyja magát, akkor a férfi szeme izzani kezd majd és kikapcsol a józansága. Akármennyire is vágyott olykor meghalni, nem egy elfajzott elszabadult dühe által akarta befejezni az életét. Így aztán beletörődve a sorsába, vetkőzni kezdett.
A férfi elégedetten figyelte ahogy a lány levette a nadrágját, majd maga is megszabadult a ruháitól. A farka kőkeményen meredt előre. Azelőtt nem volt annyira vaskos, a változás tette olyanná. Ahogy a változás tette a testét is olyan erőssé és masszívvá, amilyen azelőtt sosem volt. A szexuális vágya is olyan intenzívvé vált, amit nem lehetett józan ésszel megfékezni.
A démonfajzat aztán elheveredett Nhoura matracán, majd a lány szemébe nézett.
- Ülj bele! - utasította, miközben megmarkolta a farkát.
- Nem! - tiltakozott a lány a fejét rázva, és hátrált két lépést. - Ezt ne!
- Gyerünk! - parancsolt rá türelmetlenül.
- Nem akarom!
Ám ekkor Nhourát egyszerűen magára rántotta a férfi anélkül, hogy egy ujjal is hozzáért volna.
- Ha magadtól nem csinálod, majd én belehúzlak! - igazította a fenekénél fogva a farka fölé.
- Ne! Várj! - állította meg a lány az Emberevőt. - Inkább én...
Azt remélte, hogy talán kevésbé fáj majd neki, ha magától csinálja. A férfi hátradőlt és hagyta, hogy lassan ereszkedjen a vastag hímtagjára. Nhoura sejtette, hogy a démonfajzat nem így akarta, de remélte, hogy kivárja, amíg a saját ütemében fogadja magába. Ám teljesen mindegy volt, hogyan helyezkedett, abban a pózban mindenhogyan fájt a behatolás.
- Tövig! - mondta a férfi határozott hangon.
Nhoura felnyögött, hiszen még a harmadán sem volt túl. Elgyötört arccal nézett rá.
- Nem megy. Csinálj, amit akarsz - hunyta le a szemét, és felkészült a legrosszabbra.
Az Emberevő megrántotta lefelé a csípőjét, így a farka tövig belecsúszott. Nhoura felüvöltött fájdalmában. Remegő karokkal támaszkodott meg aztán a mellkasán, és hagyta, hogy mozgassa magán a férfi. Ám hiába élt át újabb kínokat, az orgazmus ezúttal is pillanatok alatt érte utol. Arra a fél percre, amíg érezte, hogy mindjárt elélvez és amíg valóban élvezett, addig jó volt neki. Mintha csak valami drog lett volna, kikapcsolta minden egyéb érzékét és egy másik világban érezte magát. Azt már nem is tudta, hogy utána jobban fájt-e neki a dugás, mint előtte. A férfi szemébe nézett.
- Miért teszed ezt velem? - suttogta.
- Nagyon fáj? - kérdezte nyögve az Emberevő.
- Igen - sírta el magát majdnem a lány.
Erre a férfi lekapta a farkáról, maga alá gyűrte, és hátulról tette be neki, ahogy addig is a legtöbbször. Sokat nem számított, de annyit mégis, hogy jólesett Nhourának, hogy legalább erre hajlandó volt érte. Aztán a démonfajzat a szokásos ütemben dugta, majd iszonyatos erővel nyomta a matracba a lányt, a farkát pedig a lehető legmélyebbre tolta belé, miközben teleélvezte a hüvelyét. Zsibbadt elégedettség járta át utána a férfi testét. Maradt volna még a kellemesen összeszűkült hüvelyben reggelig, akár többször is megdugva a lányt addig, de tudta, hogy nem lenne jó vége még egy intimebb éjszakának. Így inkább várt egy keveset, amíg a farka újra duzzadni nem kezdett. Aztán lassú ütemben megdugta még egyszer az egyre sűrűsödő sötétségben. Kedve lett volna kielégíteni közben úgy, mint reggel, de inkább nem tette. Nem akarta még mélyebb depresszióba lökni. Félt tőle, hogy még a végén megöli magát, akkor pedig lőttek a rendszeres és kielégítő szexnek, amíg nem talál egy hozzá hasonlóan izgató és lelkileg erős nőt. Elégedetten szuszogott rajta, miután farka megint telepumpálta a lány hüvelyét. Kivette belőle a vaskos hímtagját, és a nyakába csókolt. Megsimogatta volna a hátát, a fülébe suttogta volna, hogy mennyire kellemes vele minden pillanat, de nem tette. Ám hiába akarta otthagyni, egyszerűen nem bírta. Még látta a testének körvonalát, élvezte a látványt, tetszett neki a lány. És akkor újból felállt a farka.
- Muszáj megdugjalak még egyszer! - kapta fel a derekánál fogva.
Nekitámaszkodott egy munkaasztalnak, és háttal az ölébe húzta. Farka könnyedén siklott vissza a bőséges magjától tocsogó hüvelybe. Nhoura szó nélkül hagyta, hogy tegyen vele, amit akar. Nem fájt már neki az újabb dugás, annyira csúszott odalent mindene a sok spermától. A férfi gond nélkül mozgatta magán a testét, a lány pedig várta, mikor sül el újra, hogy mehessenek végre aludni. Nem látott már semmit, annyira rájuk sötétedett. A férfi aztán felnyögött, és túl volt sorban a harmadik élvezésen. Leemelte magáról a lányt, és szó nélkül otthagyta.
Nhoura csak állt hosszan, csendben a csarnok sötétjében, és érezte, ahogy combja belső felén mindenhol a férfi spermája folyt le, végig a lábán, egészen a bokájáig. Már nem undorodott tőle, csak tehetetlenül várta, hogy kifolyjon belőle, ami ki akart még. Közben azt hallgatta, ahogy az Emberevő szuszogása egyenletessé válik. Pillanatok alatt aludt el a több menetnyi szex után. Vajon, ha megtalálná az egyik nagyobb kését, meg tudná ölni? Vagy ha őt nem, akkor magát? Lehunyta a szemét, hogy elképzelje, hogyan tenné meg. Aztán percekkel később megrázta a fejét. Gyáva volt ehhez, nem akart meghalni. Az Emberevő pedig biztosan előbb ébredne fel még ilyen állapotban is, mint hogy kárt tehetne benne. Élesen élt még az emlékeiben az a fél évvel azelőtti alkalom, amikor egy magasabb rendű elfajzottat akart kirabolni és megölni, miközben az aludt. Ám még mielőtt felébredt volna a nő, a kés már messzire repült Nhoura kezéből, és csak valami csodának köszönhette, hogy el tudott menekülni a haragja elől. Így hát, eszébe sem jutott, hogy egy démonfajzat ellen esélye lenne.
- Fel akarok ébredni... - suttogta szemét szorosan lehunyva, miközben a könnycseppek legördültek az arcán.
Jól tudta, hogy nem álmodik, mégis arra vágyott, hogy az elmúlt napok pusztán egy rémálom apró darabkái legyenek.
