Figyelmeztetés: A történet meghatározó eleme a szexuális erőszak!

Nem sok változatosság jutott a következő napokban a lánynak. A napi két dugásból soha nem maradt el egyik sem. A démonfajzat nem foglalkozott már többé azzal, hogy kielégítse őt, Nhoura pedig kezdte megszokni a fájdalmat, kezdett megtanulni teljesen kikapcsolni közben. Éjjelente próbált emlékezni arra, hogy milyen a szex akkor, ha ő is akarja és nem csak megerőszakolják. Megpróbálta elképzelni ezzel a férfival is. A teste pedig rögtön reagált, és a nedve csordogálni kezdett. Mindig készen kellett álljon erre, mert nem tudhatta, mikor támadt kedve hozzá a démonfajzatnak. Ám minél többször játszott el éjjelente a képzeletében azzal, hogy kívánja az Emberevőt, ő pedig úgy nyúl hozzá, hogy odafigyel rá, annál inkább kezdett más szemmel nézni rá napközben. Talán egyszer valami csoda folytán megváltozik, és úgy dugja meg, hogy neki is végig jó lesz. A férfi mintha észrevette volna ezt, kezdett megint kevésbé durván bánni vele. Többször hagyta, hogy Nhoura irányítson addig, amíg a csúcsra nem jutott. Utána viszont fájdalom ide vagy oda, már úgy csinálta, ahogy az ösztönei diktálták. Erősen, durván, vadul és önző módon. Végül is azért etette a lányt, és azért tartotta maga mellett, mert előtte egyetlen nővel sem tudott még úgy kielégülni, mint vele. Ezt pedig igyekezett alaposan ki is használni. Soha olyan kiegyensúlyozottnak nem érezte magát a változás óta, mint mióta Nhourát dugta. Néha kellemetlenül is érintette, ha belegondolt, hogy mi lesz, ha véget ér ez a jó időszak. Honnan szerez még egy ilyen nőt, akit nem tör meg sem testileg, sem lelkileg a rendszeres erőszakos szex? Valójában hálás volt neki, amiért kitartott és elviselte a durvaságát, de nem akart érzelgősködni, hiszen pont ez volt az egyetlen dolog, ami nem várt reakciót eredményezett a lánynál.

A második hét végére aztán kis túlzással, de egészen összeszoktak. Nhoura tudta már, mikor fog igazán fájni neki, így akkor bezárkózott elméjének mélységeibe, nem véve tudomást a valóságról. Addig meg átadta magát a rövid élvezetnek. Valójában az a rövid élvezet olykor egész hosszúra nyúlt, és bár az Emberevő nem elégítette ki többé, de hagyta, hogy valamennyire ő irányítson egészen addig, amíg el nem érte az orgazmust. Ami pedig ezután következett, arról Nhoura próbált nem tudomást venni. Egyre inkább bebizonyosodott számára, amit már az elején is észrevett, hogy a démonfajzat nem az erőszakban lelte örömét. Nem értette, miért nem próbálta meg már legelőször is normálisan szexre bírni. Hiszen még akár bele is ment volna vele, mert leszámítva azt, hogy egy veszélyes elfajzottról volt szó, ez a férfi igazán rendben volt. Férfiasan vonzó arcvonások, jó test, komoly állóképesség, és a maga módján kiszámítható és felelősségteljes is volt. Soha nem hagyta éhezni vagy fázni, nem alázta meg az emberi mivoltában, nem éreztette vele azt sem, hogy fogva tartja. Nhoura ugyan megtalálta a határt a gyártelep udvarán, ameddig szabadon mozoghatott, de olyan óriási volt az a terület, hogy teljesen elképedt rajta. Már-már azt hitte, hogy valójában nem is volt bezárva, aztán mintha falba ütközött volna, egyszerűen megállította valami, ami számára láthatatlan maradt. Végül is a rendszeres erőszakot leszámítva, egész jól tartotta a férfi. Nem is értette, hogy miért bántotta, ha egyébként rendes volt vele.

Aznap viharos volt az idő, cikáztak a villámok az égen, a fényes villanásokat pedig olyan mennydörgések követték, hogy a csarnok egésze beleremegett. Undok tombolásokat tudott levágni az időjárás a nagy rengés óta. Régen nem sok hasonlót láttak, ám az azóta eltelt hét év alatt, egészen hozzászoktak már. Az Emberevő a leghangosabb égzengésektől sem rezzent meg, Nhoura azonban olykor még a nyakát is behúzta tőlük. Tudta, feleslegesen teszi, de a hirtelen fülébe tóduló hanghullámok ösztönösen erre késztették. Bár még csak délután volt, odabent azonban már kora estét idéző szürkület uralkodott. A férfi a lány mellé telepedett, és magához húzta. Ő kelletlenül a mellkasára hajtotta a fejét, ám valójában hálás volt a testközelségért. Egészen megszokta már a démonfajzat aránylag tiszta illatát. Örült, hogy a férfi rendszeresen tisztálkodott. Örült, hogy neki is jutott erre lehetősége mellette. Járhatott volna rosszabbul is - bárhol, bármikor, bárkivel.

Ahogy aztán elvonult a fejük fölül a vihar és csendesedett az eső, a férfi felállt. A lány azt hitte, ott fogja hagyni, ám pár pillanat múlva felhúzta magához. Szóval dugni akart. Beindította az összebújás. Nhoura nem ellenkezett már. A tetőn szüntelenül kopogó esőcseppek monoton üteme mindkettejüket ellazította. Az Emberevő magával húzta az egyik asztalhoz. Szeretett állva dugni. A lány szó nélkül hagyta, hogy a démonfajzat levetkőztesse. Igyekezett csak arra gondolni, hogy az elkövetkezendő percekben jó lesz neki. Hogy egészen addig fantáziálhat és élvezheti a szexet, amíg remegve el nem élvez majd. Elképzelheti, hogy ez a jó testű férfi szenvedélyesen csókolja és simogatja őt, és hogy odafigyel arra, hogy semmi se fájjon neki. Mire aztán ő felültette az asztalra, ezektől a gondolatoktól már olyan nedves volt, hogy hiába az enyhe fájdalom, mégis kifejezetten jóleső érzéssel töltötte el, ahogy belecsúszott a méretes hímtag. A férfi megtámaszkodott az asztalon, és mozogni kezdett benne. Nhoura nem akarta mutatni, mennyire élvezte, de nem bírta teljesen visszafogni magát. Talán nem is akarta már titkolni. Miért ne láthatná a démonfajzat, hogy milyen élvezetet tud adni neki? Lábát a férfi dereka köré fonta és vele mozdította a csípőjét. Olyan jól kitöltötte, úgy megszokta már a vaskos farkát, hogy egészen elfelejtette, napokkal előtte mennyire megrémült tőle. Érezte, ahogy a kellemesen erős lökések repítik az orgazmus felé. Nem akart még a csúcsra jutni, de képtelen volt késleltetni. Pedig szerette volna még élvezni, ahogy dugja őt az Emberevő. Fantáziálni akart még róla, miközben az izmos felsőtestét nézte. Azonban a kielégülés könyörtelenül utolérte. Tudta, hogy amint lecseng az élvezet, ideje kikapcsolni és nem venni tudomást a valóságról.

Ahogy a férfi aztán durvább és erőszakosabb lökésekre váltott, valami elpattant a lányban. Nem így akarta. Egyáltalán nem így akarta! Elege lett az egészből. Miért tűri, miért hallgat, miért nem tesz valamit? Hiszen kívánja őt, jó vele... akkor miért kell szenvednie?
- Ne csináld! Elég! Állj le! - próbálta váratlanul eltolni magától a férfit, ám nem járt sikerrel. - Állj már le! Olyan veszettül jó veled! - tört ki a lányból kiabálva. - Annyira élvezlek, csak ne kínoznál meg utána mindig!
Az Emberevő erre hirtelen megállt. Nem hitte el elsőre, amit hallott.
- Annyira szeretnék már egyszer úgy dugni veled, hogy végig élvezhessem én is!
A férfit mellbe vágta az őszinteség. Nem készült ilyesmire. Nem számított rá, hogy a lány valaha is igazán kívánni fogja őt. Főleg arra nem, hogy ennek hangot is ad. Azt hitte, örökké dacolni fog vele, amiért erőszakkal teszi a magáévá.
- Pihennél? - kérdezte aztán, mikor összeszedte magát a döbbenetből.
Nhoura csak bólintott, a férfi pedig kicsúszott belőle.
- Gyere! - rántotta aztán fel az asztalról. - Markold meg! - adta a kőkemény hímtagját a kezébe. - Csináld erősebben! - utasította, miközben Nhoura gyors mozdulatokkal dolgozott a farkán. - Ne sajnáld! Ezen nincs mi fájjon neked!
A lányt felizgatta az új helyzet. Emlékezett rá, hogy legelőször is hasonlót kellett csináljon, igaz, csak ruhán keresztül. Akkor húzódozott tőle, ezúttal azonban már szívesen tette. Bár át sem érte a megtermett férfiasságot, de becsülettel dolgozott rajta. Addig se dörzsöli ki őt jobban, és jó élmény volt számára, hogy nemcsak elszenvedte a szexet, hanem valamivel aktívan is részt vett benne. A nedve ettől újból komolyan megindult, és a combjára folyt.
- Most már visszatehetem? - kérdezte pár perc múltán a démonfajzat.
Nhoura csak bólintott mire a férfi szinte feldobta az asztalra. A lány megtámaszkodott maga mögött és összeszorította a fogait, mert bár lényegesen kevésbé, de azért fájt neki az újabb behatolás. Az Emberevő megpróbált finom lenni, mégis pillanatok múlva már durván lökte bele a farkát. Szét akarta kúrni, teljesen felhúzta a kényszerszünet, még akkor is, ha egyébként jó volt neki a kézimunka. Már rég elélvezett volna, ha nem kell leállnia. Lehunyta a szemét, és megpróbált észhez térni. Mikor felpattant a szemhéja, találkozott a tekintete a lányéval. Aztán olyan hirtelen csókolta meg, hogy még maga is elcsodálkozott rajta. Így, hogy kétfelé figyelt, már nem bírta olyan erővel dugni. Nem akarta bántani, nem akart rosszat neki. Főleg, hogy már tudta, hogy Nhoura valójában sokkal jobban élvezi őt, mint hitte.

A lány vékony karjai a férfi nyaka köré fonódtak, kezével a hajába túrt, aztán tenyere a tarkóján állapodott meg. Csukott szemmel csókolták egymást, miközben a lassú mozgás bizsergető élvezetet adott nekik. A démonfajzatnak szinte újdonságnak hatott az élmény, annyira elfelejtette már, milyen a lassú, kölcsönös kényeztetés. Valójában azonban kellemetlen emlékeket idézett fel benne, így fokozatosan kezdett visszatérni a megszokott tempóra. Nhoura hagyta. Fejét hátravetve nyögött a kíméletlen lökésektől, a teste hol megfeszült, hol megrázkódott, amikor a férfi a mellére hajolva a bimbóját ajkai között morzsolgatta. Utána azonban lenyomta a lányt a fém asztallapra, és vad tekintettel bámulta az arcát, miközben veszett gyorsasággal dugta. Nhoura lehunyta a szemét, mikor hüvelyében lüktetni kezdett a vaskos farok, aztán érezte, ahogy kirobban belőle a meleg sperma, teljesen elárasztva őt belülről. Először élvezte igazán, hogy az Emberevő benne elégült ki.

Tanácstalanul bámultak aztán egymásra, mikor elült az élvezet. A férfi kihúzta a farkát a duzzadt nagyajkak közül, majd mikor a lány felült, a fehér anyag könnyedén buggyant ki belőle. Nhoura összezárta a lábait, majd leugrott az asztalról. A démonfajzat közben elheveredett Nhoura fekhelyén.
- Gyere - intette aztán magához.
Ő mellé ült, a férfi azonban elkapta a kezét, és magához rántotta. Végigsimított a mellén majd a derekán, azután átölelte.
- Hogy hívnak? - kérdezte.
- Nhoura - válaszolt csendesen a lány.
- Az én nevem Yanh volt régebben. Hívhatsz így, ha szeretnél.
Nhoura nem tudta mit mondjon. Zavarba hozta a helyzet. Remélte, hogy a férfi nem kérdezi meg, hogy ezúttal jó volt-e neki, mert bár nyomokban igen, de összességében mégsem volt az. Bár a gesztust értékelte, hogy próbálta kevésbé fájdalmassá, sőt egészen élvezhetővé tenni számára az aktust. Ekkor azonban a démonfajzat a kezei közé fogta az arcát, és megcsókolta. Nhourát megdöbbentette az addig sosem tapasztalt gyengédség.
- Megduglak újra - jelentette ki aztán a férfi. - Hogy fáj a legkevésbé?
- Nem tudom... talán... csókolj még és közben csináld.
A démonfajzat az ajkaira tapadt, közben ujjaival a lány csiklóján kezdett játszani. Ő felsóhajtott és hagyta, hogy kényeztesse. Azután azt is sóhajtozva tűrte, hogy fölé kerekedjen, és a vaskos farkával újra hüvelyébe hatoljon. A férfi csípője szüntelenül mozgott, közben egymásba fonódott a tekintetük. Hogyan jutottak idáig? Nhoura nem értette, de nem is akarta érteni. A kellemes megnyugvás, ami rátelepedett, az számított csupán. Az Emberevő hamar végzett, megint megtöltve őt a magjával. Mikor aztán a csiklóját simogatta újra, a lány megfogta a kezét.
- Elég. Nem megy már még egyszer - suttogta.
A férfi erre mellé feküdt, és átkarolta. Nhoura szorosan az ölébe tolta a fenekét.
- Annyira jó veled - súgta a fülébe a démonfajzat, aztán pillanatokon belül elnyomta az álom.
Nhoura hallgatta az egyenletes szuszogását. Az idő még csak kora este felé járhatott, ám úgy tűnt, számukra már véget ért a nap. Az eső is elállt. Mélyen beszívta az ázott talaj kintről beáradó illatát, majd magukra húzta a takarót, és ő is lehunyta a szemét.

***

Kellemes elégedettség járta át a lány tagjait, mikor felébredt. Aztán szaggatott sóhajok hagyták el ajkát, ahogy megérezte a benne járó hímtagot. A hajnali derengés még alig kúszott be az ablakokon, a démonfajzat viszont már teljesen éber volt, és ütemesen dolgozta őt hátulról. Nhoura hüvelye olyan síkos volt, hogy a vaskos farok csak úgy cuppogott benne. A férfi a vállát markolta, és a fülénél zihált, miközben egyre gyorsabban mozgott. Nem volt finom, nem kényeztette a lányt, csak eszét vesztve nyomakodott belé erősen és vadul. Tudta, hogy elsőre könnyen jön az orgazmusa, nem tett hát mást, csak megdugta, ahogyan épp vágyott rá. Nhoura pedig nyögött és vonaglott a kezei között. A démonfajzatnak meg is kellett tartania a csípőjét, hogy könnyedén dughassa tovább. Alig várta már, hogy a csúcs után szorosabban ölelje majd körül őt a kellemesen forró hüvely. Nhoura pedig pillanatokkal később nyüszítve adta át magát a kielégülésnek. Az Emberevő ekkor egészen magához szorította, és kegyetlen erősen tolta belé a farkát. Neki sem kellett már sok. Még néhány lökés, aztán telepumpálta a lányt.

Elégedetten engedte el, és fordult hanyatt. Nhoura egy ideig neki háttal pihegett, majd felült, és a férfira nézett. Hosszan bámulták egymást. Egyikük sem tudott mit mondani, talán nem is kellett semmit. A démonfajzat felkönyökölt, és a lány apró melléhez hajolt. Nyelvével körbejárta a bimbót, aztán fogai közé vette. Óvatosan szorította csak össze, majd rátapasztotta a száját és masszírozni kezdte a nyelvével. Libabőr, sóhajok és nyögések kísérték a ténykedését. Kedvelte Nhoura bőrének illatát, beindította bármikor is szívta mélyen magába. Mellei közé csókolt, aztán a lány nyaka felé haladt. Ő azonban visszanyomta a férfit a matracra, és fölé mászott, majd a hüvelyéből csordogáló spermát ringatózó mozdulatokkal szétkente a lassan újból duzzadó hímtagon. Az Emberevő felnyögött a lüktető nagyajkak masszírozásától. Újra közéjük akart férkőzni, érezni akarta a forró szorítást. Ám kivárta, mit tesz vele a lány. Ő pedig egészen addig csúszkált a férfi hasához nyomott farkán, amíg az el nem érte a teljes keménységét. Ahogy elemelkedett róla, a termetes hímtag az égnek meredt. Nhoura a hüvelyéhez igazította a fényesen feszülő makkot, majd hirtelen beleült. Felszisszent. Hiába volt olyan nedves, hogy akadálytalanul siklott bele tövig, mégis túl sok volt neki egyszerre. A tudat viszont megrészegítette, hogy ezúttal az Emberevő átadta neki a teljes irányítást. Tudta, hogy a második menet már nem szokott hosszú lenni, így nem törődve a fájdalommal, mozogni kezdett a meredező férfiasságon. Mindketten nyögtek és ziháltak, a démonfajzat pedig nem bírt tovább tétlen maradni, és mozdította felfelé a csípőjét. Először csak alig, épphogy segítve Nhoura lendületén, azután azonban rámarkolt a csípőjére, és belehúzta minden egyes lökésbe. A lánynak abban a pózban a méretes farok szétfeszítette odalent mindenét, a csiklóját is teljesen szabaddá téve. Nhoura magához nyúlt. Alig-alig simított végig a borsónyi szerven, már érezte, hogy kezdi elveszíteni a fejét. A szíve majd kiugrott a helyéről, kiszáradt szájjal kapkodta a levegőt, ujjai pedig lassú kéjjel egészítették ki a dugás okozta őrült érzetet. Beleremegett, amikor az Emberevő farka újból lüktetni kezdett benne. Erősen megdörzsölte a csiklóját, majd hangosan élvezett el, amikor a démonfajzat spermája is belelövellt.

Csukott szemmel, üres fejjel ült még a vaskos hímtagban hosszú másodpercekig, aztán a férfira hanyatlott. Ő magához ölelte, majd a hajába túrt. A farka lassanként puhulva csúszott ki a spermával telt, még mindig lüktető hüvelyből. Szótlanul élvezték a közös kielégülés után maradt zsibbadtságot.