Figyelmeztetés: A sorozat enyhébb horrorba hajlik az események előrehaladtával. Szexuális erőszak és gyilkosság is előfordul benne. Arachnofóbiában szenvedőknek nem ajánlom.

A szél sebesen kergette az égen a felhőket az őszi napsütésben. Enna sóvárogva bámult ki a sötétítőfüggönyök közti résen a teremből. Rettenetesen érezte magát, gyenge és erőtlen volt, a keze szinte remegett és fullasztónak hatott számára a helyiségben rekedt meleg levegő. Két napja annak, hogy Lathr valamelyik átkozott pókja megmarta a vállát, ami azóta is sajgott, lüktetett és ijesztően elszíneződött a csípés helyén. A lány kezdeti magas láza már csupán elviselhető hőemelkedéssé enyhült, ám olykor egy-két órára még mindig az egekbe szökött, egészen kimerítve őt. Enna maga sem tudta, mit keresett ilyen állapotban az egyetemen, de egyszerűen nem akart hiányozni a gyakorlatokról, hiszen így a legegyszerűbb, így nem lesz gondja később. Azonban hamar megbánta, hogy bevonszolta magát Gref órájára. Viszolyogva nézte a kivetített képeken az ízeltlábúak törzsébe tartozó dögöket. Sosem kedvelte őket igazán, de az utóbbi időben kifejezetten rosszul viselte a látványukat. Az előző órán kimaradt, a rovarok osztályába tartozó rendekkel kezdték: bogarak, hártyásszárnyúak, lepkék, kétszárnyúak. Aztán nem volt menekvés, utánuk a pókszabásúak osztálya következett. Arachnida. Ennát kirázta a hideg. Azzal biztatta magát, hogy vannak ott még bőven egyéb rendek, mint az atkák, az álskorpiók, meg azok az elcseszett kaszáspókok, amik nem is igazi pókok, mégis sokan annak hiszik őket. Bárcsak véget érne az óra, mielőtt a valódi pókokig jutnak! Nem akart egyet sem látni! Főleg nem kinagyítva, részleteiben! Azonban még rengeteg idejük volt és a pókok rendjét sem kerülhette el. A lány érezte, hogy rosszul van. Nem bírt figyelni, de a tekintetét sem bírta elfordítani a képekről. Irtózott a testfelépítésüktől, attól az undorító potrohuktól, a szőrös lábaiktól, a csáprágóiktól. Azok az átkozott csáprágók meg a méregmirigy... Ennán megfoghatatlan remegés lett úrrá, pupillája kitágult, a válla pedig még durvábban sajogni kezdett. A tanár aztán, mintha direkt csinálta volna, még fokozta az őt sokkoló ingereket. A lány sosem rajongott ezért a negyvenes hapsiért, hiszen mindig volt számukra néhány szúrós és kellemetlen megjegyzése, és bár jobb napjain egész jófejnek mutatta magát, valójában előszeretettel szívatta meg őket, amikor csak lehetősége adódott rá. Ennát hamar kiverte a hideg veríték, ahogy azokat a rohadt szájszerveket nézte. Arca falfehér lett, majd pillanatokon belül felfordult a gyomra. Olyan hányinger tört rá, hogy nem maradt ideje gondolkozni. Szó nélkül pattant fel a helyéről és kiviharzott a teremből.

Görnyedve támasztotta a falat a vécé fölött, miután kiadta magából az órákkal azelőtt elfogyasztott csekély mennyiségű ebédjét. A vállában a fájdalom nem szűnt, a homlokáról patakokban folyt az izzadság, miközben a testét a hideg rázta. Biztosra vette, hogy nemsoká utoléri a vég, hiszen soha nem érezte még így magát, akármilyen durva betegség is terítette le. Remegett a lába, ahogy a mosdókagylóhoz ment. Megmosta az arcát és igyekezett inni egy keveset a tenyeréből. Annyira sajgott a válla, hogy leeresztette róla a kardigánt, hogy megnézze, változott-e rajta bármi. Ám semmit nem látott, ami különbözött volna a reggeli állapotához képest, így csak elgyötörten bámulta a tükörben. Nem volt elég, hogy a bőre lilásfekete árnyalatokban játszott, még kőkemény is volt a marás helyén, meg körülötte egy jó tenyérnyi területen. Mi a fenét csináljon vele? Még csak levágni sem lehet, mint az ujját, vagy a kezét. Nem mintha erre vágyott volna, de ha mégis orvoshoz menne, ki tudja, hogyan végződne a dolog... Remegve vett egy mély lélegzetet, majd ugyanígy fújta is ki. Iszonyatosan gyengének érezte magát.
– Enna, jól van? – dugta be ekkor a fejét a gyakorlatvezető a résnyire nyitott ajtón, rettentően megijesztve a lányt.
– Igen! – vágta rá ő és felrántotta a kardigánján a cipzárt.
A mozdulata azonban elakadt valahol félúton, és mikor a férfi belépett, Enna ruhája nem takarta teljesen az elszíneződött bőrét. Gref összevont szemöldökkel meredt rá egy röpke pillanatig, majd felé nyúlt.
– Ne! – húzódott el riadtan a lány.
– Mutassa! – kapott ő utána.
Ennában alig volt erő, nem bírt ellenkezni. Tehetetlenül hagyta, hogy a gyakorlatvezető lehúzza a cipzárt a kardigánján, és leengedje a válláról a fekete anyagot.
– Mi csípte meg? – kérdezte a férfi homlokráncolva, miközben félrehúzta a felsője pántját, hogy óvatosan megtapinthassa a sötét és kőkemény foltot.
– Mondja meg maga... – préselte ki magából Enna erőtlenül a szavakat.
– Hol járt? Valami trópusi országban?
– Nem voltam sehol.
– Menjen orvoshoz – mondta Gref, és finoman visszahúzta a vállára a ruhát. – Most azonnal! – nézett határozottan a szemébe, mikor a lány nem reagált.
A férfi azután visszakísérte a terembe, és mire Enna összeszedte a cuccait, a kezébe nyomott egy papírt egy kórház és egy toxikológus nevével.
– A másik oldalán ott a számom. Hívjon, ha nem jutna be hozzá – mondta egész halkan, hogy csak a lány hallja.
– Köszönöm – suttogta Enna megilletődve a tanár segítőkészségétől, bár tudta, hogy úgysem megy el ahhoz az orvoshoz. Sőt semmilyen orvoshoz, hiszen még a végén fájdalmasabb halál vár rá, ha ezzel magára haragítja Lathrt.

Ennának szemernyi ereje sem maradt, mire hazáig vonszolta magát. A végére már valósággal zihált, ahogy a lifthez vezető lépcsőn próbált feljutni. Az érzékelése eltompult, nem érezte rendesen egyik végtagját sem. Talán mégis orvoshoz kellett volna mennie... Még hálát adott az égnek, hogy Nishát nem találta otthon, aztán eltámolygott a saját szobájába, és ruhástul ájult az ágyba. Abban a tudatban hunyta le a szemét, hogy talán többé már nem nyitja ki.

***

Halkan kopogott odakint az eső a párkányon. Enna félmeztelenül feküdt az ágyában, és csüggedten bámulta, ahogy a vízcseppek szüntelen lefelé peregnek az ablaküvegen. Több mint egy hete sajgott és lüktetett a válla, de kezdett hozzászokni, és úgy sejtette, hogy amíg érez benne bármit is, addig nem haltak el a szövetek. A körülményekhez képest ez a tudat egészen megnyugtatta, habár folyamatos rosszullétek gyötörték. Nem bírt már az egyetemre sem bemenni, és Lathr előadásán sem jelent meg. Úgy gondolta, a férfi tisztában kell legyen vele, miért nincs ott. Hiszen ő tehet arról, hogy ebbe az állapotba került. Ő volt az, aki nem zavarta el róla a pókjait, ő hagyta, hogy megmarják. De miért hagyta? Mi szükség volt rá, hogy ezt tegye vele? Enna hanyatt fordult, és tehetetlenül meredt a plafonra. Nem kötötték le a fehér festék repedéseiből összeálló minták, hiszen kívülről ismerte már mindet. Napok óta vizslatta őket, és a tényleges valójuk a közelébe sem ért a magas láza közben megelevenedő rajzolatoknak. A láz azonban négy nap után végre valóban csak időszakos hőemelkedéssé szelídült, és az igazán durva rosszullétei is mérséklődtek, habár a teste nem tudott mit kezdeni a belejuttatott méreggel. Ennának alig volt ereje, a legkisebb megterheléstől is remegett keze lába, és az életkedve is teljesen elhagyta. Eleinte nem hitte el, amit Lathr mondott neki. Azt, hogy nem fog belehalni. Ám ahogy telt az idő, rájött, hogy talán igaza volt. De miért tette ezt vele? Miért hagyta? És mi a fenét jelentett az, hogy megjelölték? Minek? Mit akarnak tőle?
Halk kopogás zökkentette ki ekkor a gondolataiból.
– Enna, ébren vagy? – hallotta meg utána Nisha hangját.
Szíve szerint nem válaszolt volna, mégis feltápászkodott az ágyról, magára vette a garbóját, majd kinyitotta az ajtót.
– Hozzád jött – intett Nisha a fejével a férfi felé.
Enna megdermedt, ahogy felfogta, hogy Lathr áll a lakótársa mögött. Hogy került ide?
– Jól vagy? – fogta meg a karját a szőke lány.
– Igen – kapott hirtelen észbe.
– Nem kellett volna beengednem? – súgta a fülébe Nisha.
– De – suttogta neki Enna válaszul –, csak az egyik tanárom. – Aztán gyorsan kitessékelte a meglepett lakótársát a szoba ajtajából.
– Mit keres itt? – kérdezte Enna a férfitól, mikor becsukta mögötte az ajtót.
– Nem láttam tegnap az előadáson. És napok óta nem járt bent egyik óráján sem.
– Nem vagyok jól – mondta a lány és kerülte Lathr tekintetét.
– Vegye le azt a felsőt.
A férfinak a szeme sem rebbent, amikor lekerült Ennáról a garbó és meglátta az egyre jobban terjedő fekete, kemény foltot a vállán. Leplezetlenül inkább a mellét bámulta meg és a fenekét a testére simuló szürke nadrágban, majd az ágyához sétált és leült. A lány csendben figyelte Lathrt, és már a nyelve hegyén volt, hogy elküldje, ha nem segít rajta, mikor a férfi hirtelen megszólalt.
– Maga olyan szép.
Enna összevonta a szemöldökét, de Lathr nem várta meg, hogy bármit is reagáljon.
– Kezdem megkedvelni magát. Jöjjön ide – intette maga mellé a lányt, ám akkor meglátta az éjjeliszekrényén a papírt a kórház és az orvos nevével.
Kérdés nélkül vette a kezébe a lapot, majd mikor megfordította, elkomorult az arca. Sötét tekintettel bámulta.
– Megmutatta Grefnek? – villant dühösen a szeme Ennára.
– Nem! Félreérti! – mentegetőzött ő rögvest.
Lathr a szemöldökét felvonva várta a magyarázatot.
– Ő tartja az egyik gyakorlatunkat. Véletlenül látta meg. Nem mentem orvoshoz sem!
– Jól tette – nyugtázta a férfi, miután hosszan a szemébe nézett. – Hiszek magának. Őszinte a tekintete.
– Miért tette ezt velem? – kérdezte Enna. – Ha kedvel, miért?
A férfi azonban nem válaszolt. Inkább felállt és a lányhoz lépett, hogy megcsókolja. Enna nem viszonozta, csupán hagyta, hogy a tanár nyelve újból a szájába furakodjon és közben tenyere megállapodjon a mellén.
– Na jöjjön, segítek magán... – szakadt el Lathr az ajkaitól. – Hozzon egy kést! Erős és keskeny pengéjűt, ha van olyanjuk.
Enna nem kérdezett semmit, csak magára vett egy keze ügyébe akadó kardigánt, majd kimenekült a konyhába. Idegesen túrta fel a konyhaszekrény fiókját. Sietett, nehogy Nisha észrevegye, hogy ott van, aztán újból hazudnia kelljen neki. Halkan osont vissza a szobájába, és a férfinak nyújtotta a kést, amit talált.
– Vegye le – tolta lejjebb Lathr a kardigánt a lány egyik válláról.
Enna szó nélkül tette, amit a férfi mondott neki.
– Kibírja csendben vagy bekössem a száját? – emelte meg ő az állát, hogy a szemébe nézhessen.
– Kibírom – nézett el oldalra a lány.
– Ne mozogjon, akármennyire is fáj. Értette? – ragadta meg erősebben az állánál a férfi és visszafordította a fejét.
Enna fájdalmas arckifejezéssel bólintott. Sejtette, mi vár rá, nem akart jobban megsérülni, mint amennyire szükséges. A férfi egy kisebb flakont vett elő a zsebéből, majd egy papírzsebkendőre öntötte belőle. Enna orrát fura szag csapta meg. Olyan, mint az oltások előtt.
– Bőrfertőtlenítő – mondta Lathr, miközben végigtörölte vele a kés pengéjét, a lány vállán az elszíneződött területet, végül a saját kezét és a kés nyelét is.
A férfi óvatosan a csípés közepébe szúrta a pengét és lassan jó mélyre beletolta. Enna fojtottan feljajdult, azután akármennyire is próbált ellazulni és teljesen mozdulatlannak maradni, remegni kezdett a lába. A kés nyomán vérrel keveredett fekete váladék csordogált a friss sebből, és ahogy a férfi elkezdte felitatni a lány garbójával, úgy indult meg egyre jobban, egyre komolyabban beszennyezve a zöld anyagot. Enna undorral, mégis megkönnyebbüléssel tűrte a dolgot. Amikor aztán az intenzitás alábbhagyott és a lassanként szivárgó folyadék is egészen áttetszővé vált, akkor Lathr megvágta magát és vérző ujját erősen a sebbe nyomta.
– Mit csinál?! – próbált volna elhúzódni tőle Enna.
– Maradjon nyugton! A vérem semlegesíti a mérget. Ne aggódjon, még mindig nullás a vércsoportom, de ilyen mennyiségben úgysem számít.
A lánynak megint égett és lüktetett a válla, mint a csípés után is. Nehéz volt hagynia, hogy Lathr alaposan belenyúljon a szúrt sebébe.
– Engedjen el! Nem bírom tovább! – tolta el magától a férfi kezét.
– Még nem végeztünk – fogott ő erre rá finoman a csuklójára. – Bírja még ki egy kicsit, ha tényleg jobban akar lenni.
A férfi pedig újból a kezébe vette a kést és apró szúrásokat ejtett Enna elsötétült bőrén. Az onnan is szivárgó sötét, véres váladékot pedig egyszerűen csak lenyalta. A lány gyomra majd felfordult, inkább becsukta a szemét, hogy ne lássa. Lathr viszont egészen addig csinálta, amíg a sebekből abba nem maradt a szivárgás. Azután még alaposan benyálazta a felületüket.
– A nyála is? Abban is ellenanyag van?
– Okos lány maga. Nyugodtan nyissa ki a szemét. Végeztünk.
Enna azt hitte, leszakad a válla, de legalább már nem sajgott, és az a fájdalmas lüktetés is eltűnőben volt belőle.
– Van fájdalomcsillapítója? – kérdezte tőle a férfi.
Enna megrázta a fejét, mire Lathr a zsebéből elővett egy dobozzal, majd a kezébe nyomta.
– Maga készült erre, ugye? – bukott ki ekkor a lányból.
– Akart volna még szenvedni? Kíváncsi voltam, hogy viseli. Vegye be.
Enna azonban csupán bámulta a gyógyszert, de nem mozdult.
– Érzékeny rá? – kérdezte Lathr, mire a lány megrázta a fejét. – Akkor mire vár?
Majdnem kibökte, hogy arra, hogy ő elmenjen, de inkább hallgatott és az előző nap estéje óta az asztalán álló teával lenyelt egy tablettát. Azután kerülve a férfi tekintetét, magára vette a kardigánt, összeszedte a földről a véres felsőjét meg a szekrénye elől néhány másik korábban szétdobált ruhadarabot, aztán kimenekült a szobából. Amíg komótosan pakolta be a fürdőben a mosást, addig azon kattogott az agya, hogyan küldje el a férfit úgy, hogy tényleg el is menjen. Nem akarta, hogy a kedvében kelljen megint járnia, hiszen Lathr még sosem kereste fel a lakásán, talán itt nem kényszeríti majd semmire. Talán beéri azzal, ha az egyetemen magához rendeli. Enna tekintetét a földre szegezve lépett be újra a saját szobájába, és az asztalhoz sietett, ahova előzőleg a férfi a kést tette. Azzal is gyorsan kivonult a konyhába, hogy eltüntesse róla a vérét és azt az undorító fekete váladékot.

A lány hallotta, ahogy nyílik mögötte az ajtó. Lathr az ajtófélfának dőlve figyelte őt, de nem szólt, nem tett semmit. Miért nem megy már el?
– Befejezte? – kérdezte, mikor Enna elzárta a vízcsapot, de nem fordult meg, csak csendben bámulta maga előtt az üres mosogatót.
A lány erre a szemébe nézett, a férfi pedig intett neki, hogy menjen vissza.
– Na, jobban van? – kérdezte Lathr, mikor becsukta a lány mögött az ajtót.
Hihetetlennek tűnt annyi nap után, de kezdett visszatérni az élet Enna testébe. A fájdalomcsillapító is hatott már.
– Igen – válaszolta ő és majdnem meg is köszönte, de meggondolta magát, hiszen Lathr hibája volt az egész. Ennyivel tartozott neki!
A férfi aztán az ablakhoz ment és kinézett a szakadó esőre. A szürkület egyre jobban rájuk telepedett a szobában. Enna végre elszánta magát, hogy elküldje a férfit, ám mikor felkapcsolta a villanyt, ő szólalt meg előbb.
– Kapcsolja le – fordult felé.
– Nem. Nem akarok magával kettesben itt lenni a sötétben.
A férfi erre megnyomta az éjjeliszekrényen álló kisebb lámpa kapcsolóját.
– Kapcsolja le – mondta ismét Enna szemébe nézve, mire a lány megrázta a fejét. – Gyerünk, csinálja már! – szólt ekkor rá türelmetlenül.
– Kérem, menjen el!
– Enna – lépett hozzá Lathr, majd a válla felett átnyúlt a villanykapcsolóhoz –, maga is tudja, miért jöttem... – Azzal hirtelen megcsókolta, mikor félhomály borult a szobára.
A lány tehetetlenül hagyta, hogy a férfi keze bejárja a testét. Szóval itt sem ússza meg. Undor fogta el a tudattól, hogy nemsoká a szürke bőrét nézheti, és kirázta a hideg tőle, hogy a pókjai is bizonyosan előkerülnek. Lathr ezúttal azonban emberi külsővel mutatkozott előtte, azután is, hogy ledobálta magáról a ruháit. Enna nem értette, miért tett így, a férfi viszont nem törődött a zavart tekintetével, inkább lehúzta a lány kardigánjának cipzárját, majd lefejtette a válláról a kötött anyagot. Enna egészen megfeszült, nem akarta, hogy tovább vetkőztesse, ám Lathr folytatta, és megszabadította a nadrágja után a bugyijától is. Megcsókolta, aztán magával húzta a lányt, és lenyomta az ágyra.
– Ne, kérem! Legalább itt ne! – fakadt ki ekkor Enna.
– Hallgasson már... Most nincsenek itt a pókok, vagyis az a néhány odalent maradt a ház előtt. Lazuljon el végre. Akarom látni, hogy milyen, amikor valóban elélvez.
– Akkor ne kényszerítsen.
– Hagy más választást?
A lány elfordította a fejét.
– Na látja... – és a férfi a nyakára hajolt.
Apró csókokkal haladt Enna bőrén, közben azt figyelte, mikor rezdül meg tőle és mikor kapkodja gyorsabban a levegőt. Lathr tudta mit tegyen, hogy csupán a lány tudata álljon ellen, a teste viszont megtörjön az élvezet súlya alatt. Ezúttal a kedvében akart járni, még az emberi külsejét is megtartotta emiatt. Ennának viszont továbbra sem állt szándékában bármit is élvezni vele. A férfi ujjai azonban lágyan siklottak a feszült izmain, nyelve pedig hamar megállapodott a lány kihegyesedett mellbimbóján, hogy azután eljátszadozzon hol az egyikkel, hol a másikkal. Lathr nem sietett, lassan izgatta Ennát, eltökélt volt, hogy végre a csúcson akarja látni. Addig-addig kényeztette, míg a lány végül beadta a derekát és a testéből oldódott a feszesség. Enna halkan sóhajtozott, úgy helyezkedett, hogy Lathr könnyedén hozzáférhessen. Lábát is önként nyitotta szét neki, hogy előbb nyelvével játsszon csiklóján, majd az ujjai után férfiasságával töltse ki hüvelyét. Szemét szorosan csukva tartotta, nem akarta látni a férfit. Megkapaszkodott a hátában, és csípőjét a lökéseihez igazodva mozdította. Muszáj részt vennie az aktusban, hiszen ki kell elégüljön. Ha csak passzívan tűrné, soha nem lenne orgazmusa. Végül is olyan mindegy volt. Lathr jól csinálta, kellemes ütemet diktált, kellően kitöltötte a hímtagja, és még egyszerű, normális embernek is nézett ki ez alkalommal. Ki tudja, lesz-e még valaha lehetősége a csúcsra jutni a mostanin kívül... Ennából halk nyögések törtek fel, izmait összébb szorította a farok körül, csípőjét feljebb emelte. Lathr egyre erősebben nyomakodott belé, egészen összefonódott a testük. A sóhajokat és nyögéseket mindinkább zihálás váltotta fel. A lány a férfira nézett és különös izgalmat látott megcsillanni a szemében attól, hogy úgy tűnt, valóban kívánja őt és akarja is az aktust vele. Hát, csak sikerült megtörnie a férfinak... Enna teste bizsergett, ahogy bőrük egyre jobban összeizzadt, vágyott arra az átkozott férfiasságra, élvezte, ahogy szüntelen járt benne. Alig várta, hogy agyát végre elöntse a gyönyör és teste megfeszüljön Lathr alatt. A férfi lassan dolgozta a lányt, azt figyelve, mitől rándul meg újra és újra. Olyan szögből feszítette odalent a gátját, hogy Enna szinte már nyüszített a kielégülésért. Aztán az egyik lökés egyszer csak a csúcsra repítette és a lány Lathr hátába vájta a körmeit, miközben ívbe feszült a teste és hüvelye lüktetett az őt kitöltő hímtag körül. Mire Enna orgazmusa lecsengőben volt, a férfi már az utolsókat lökte rajta, majd farka megremegett és spermája a lányba lövellt.

Enna szótlanul pihegett a férfi alatt, amíg ő a nyakára hajolva kapkodta a levegőt.
– Imádom magát – suttogta Lathr.
A lány szándékosan nem reagált. Mit mondhatott volna? Azokban a percekben ő is élvezte, ahogy összeért a bőrük, jólesett neki az azóta is benne pihenő férfiasság. Aztán lassanként kijózanodott.
– Szálljon le rólam – mondta színtelen hangon a férfinak, miközben igyekezett eltolni őt magától.

Enna a fal felé fordulva hallgatta, ahogy az eső továbbra is zuhog odakint. Lathr a meztelen bőrét cirógatta. A lány rettenetesen érezte magát attól, hogy kellemesnek találta a kényeztetést. Miért teszi ezt vele a férfi? Miért nem éri be annyival, hogy kihasználja? Miért akar még többet tőle? Hiszen minden alkalommal erőszakot tesz rajta. Olyannyira, hogy ezúttal már az orgazmust is kikényszerítette belőle.
– Enna... legyen igazán az enyém... – szólalt meg ekkor Lathr. – Engedje meg a pókjaimnak, hogy átváltoztassák.
A lány elborzadva ült fel.
– Megőrült?! Mivé? Olyan szörnyeteggé, mint maga? Szó sem lehet róla!
A férfi elvigyorodott, majd megragadta Enna csuklóját.
– Pedig maga az első, akitől ezt kérem. Visszautasíthat, de végül úgyis az enyém lesz! Önszántából.
– Soha! – pattant fel a férfi mellől. – Takarodjon! – mutatott dühösen az ajtó felé.
Lathr vészjóslóan nevetett.
– Kidobhat, de csak azért, mert hagyom. Nagyon meg fogja bánni, ha sokáig ellenáll.
A fenyegető szavak könnyedén mosták el a lány hirtelen dühét, és immár könnyektől csillogott a szeme.
– Menjen már! Legalább itt hagyjon békén!
Lathr figyelte egy darabig, ahogy Enna próbálja visszatartani a sírást, majd felállt és komótosan vette magára a ruháit.
– Legyen bent a következő órámon – nézett aztán rá. – Különben itt keresem fel újból.
– Tűnjön már innen! – sírta el végül magát Enna a tehetetlenségtől.
A férfi pedig undok mosollyal az arcán nyomta le a kilincset és sétált ki a szobájából.