Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

erotikus fantasy történeteim (18+)

InspiredByFantasy

Pokoli nász - V. rész (18+)

2017. december 28. - JuS

Figyelmeztetés: A sorozat enyhébb horrorba hajlik az események előrehaladtával. Szexuális erőszak és gyilkosság is előfordul benne. Arachnofóbiában szenvedőknek nem ajánlom.


Enna próbált nem tudomást venni arról, ahogy Nisha a kávéja mögül bámulta.
– Hova mész? – szegezte aztán neki a kérdést a szőke lány.
– Az egyetemre. Hova mennék? – felelte Enna, miközben feszülten bűvölte a forralóban melegedő vizet.
– Nem tudom – vont vállat Nisha.
– Mit akarsz? – fordult ekkor felé Enna.
– Figyelj... tudom, hogy voltak összezördüléseink... de ha segítség kell, szólj!
Enna azonban nem reagált.
– Komolyan mondom!
– Kösz, de... – rázta a fejét, viszont Nisha nem hagyta, hogy befejezze.
– Látom, hogy valami nagy bajban vagy.
– Nyakig – hagyta jóvá Enna megtörten. – Te viszont maradj ki belőle!
– De, Enna, én szeretnék...
– Ne keveredj bele még te is! Nem akarom, hogy meghalj! Oké? – tört ki Ennából hangosabban, mint szerette volna, Nishának azonban a szeme sem rebbent.
– És a rendőrség? – kérdezte.
– Nincs mit mondani nekik – röhögte el magát kínjában a lány és könnyek szöktek a szemébe.
Nisha enyhén félrebillentette a fejét, úgy nézett rá rosszalló tekintettel.
– Ezt nem hiszem el – jelentette ki aztán színtelen hangon.
Enna gombóccal a torkában fordított neki hátat, hogy elkészítse a teáját, Nisha pedig nem erőltette tovább a beszélgetést.

Egy jó órával később, mikor Ennának már rég indulnia kellett volna az aznapi első órájára, még mindig a konyhában ült – immár magányosan – és az asztalon előtte heverő könyvet bámulta. Hiába olvasott el belőle újabb és újabb mondatokat, mire valamelyiknek a végére ért, az elejét már el is felejtette. Egyáltalán nem volt ott gondolatban. De minek is lett volna? Van bármi értelme? Ki tudja, megéri-e egyáltalán a vizsgaidőszakot... Enna tehetetlenül hunyta le a szemét.
– Fenébe az egésszel! – fakadt ki, és otthagyta a tanulnivalóját.
Máskor legalább a telefonjára összedobott egy gyors puskát, hogy mégis legyen valami esélye, ha semmit se tanult egy zh-ra. Ezúttal azonban a laptopján csak a zenék között váltogatott türelmetlenül. Mindet kívülről ismerte már, és épp egyiket se bírta végighallgatni. Pedig szerette őket. Máskor. Amikor nem feszítette belülről a tehetetlenség okozta frusztráció.

A fürdőszobában csendben bámult aztán a tükörbe, miután kínjában inkább feldobott magára egy szolidabb sminket. Azt vizslatta, hogy a jobb szemének írisze enyhén zöldebb, mint a bal, vagy épp ez utóbbi barnább, mint a másik. De hiszen, annyira mindegy hogyan is néz ki... Lélekben már rég felkészült rá, hogy lassanként a végéhez közeledik az élete. Eleinte még bízott benne, hogy valahogy sikerül megúsznia a dolgot, de ahogy teltek a hetek, rájött, hogy ebből a pokolból nincs menekvés, csak valakinek a halála által. Lathr soha nem fogja már békén hagyni és a legutóbbi alkalom egyértelművé tette Enna számára, hogy az események kezdtek egyre abszurdabb irányt venni. Nem engedheti a férfinak, hogy az emberi mivoltán is erőszakot tegyen! Eltökélte hát magát. Valakinek másnap pusztulnia kell: Lathrnak, a pókoknak, vagy saját magának.

Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve feltúrta a mosdó mellett Nisha fiókját. Már kezdte kellemetlenül érezni magát, hogy megint a lány dolgai között kutakodik, de csatokat akart, neki magának pedig nem volt. Nisha azonban, amikor dolgozni jár, sokszor kontyba tűzi a haját, így nála valahol kellett hogy legyen. Enna pillanatokon belül meg is találta, amit keresett, majd a körülményekhez képest lelkesen vetette bele magát az interneten fellelhető információk tengerébe.

***

Ahogy a nappalok rövidültek, úgy lettek lassanként egyre sötétebbek az őszi késő délutánok. Aznap kifejezetten hideg volt odakint a széltől, ami Enna hangulatán egyáltalán nem javított. Kedvetlenül bámulta a zsúfolásig telt termet. Öt tanár, két évfolyam, két különböző tantárgy. Amíg a többiek inkább morogtak az órarenden kívüli, késői zh időpont miatt, addig neki épp jól jött. Így legalább hamarabb telik az idő és nem fog annyira ráfeszülni a tervére. Ám hiába teltek a percek, ő csak ült a helyén és az előtte heverő lapot bámulta a kérdésekkel, majd megtörten pillantott végig a többieken. Teljesen kívülállónak érezte már magát. Mások a tananyaggal bajlódnak, a jegyeik miatt aggódnak, ő meg... legfőképp az életéért. Gyorsan a kezébe kapta a tollát, amikor észrevette, hogy a tanáruk őt nézi. Nem akarta, hogy odamenjen hozzá és rákérdezzen, mi a baj, nem akarta, hogy segíteni támadjon kedve. Inkább elkezdett válaszolgatni a kérdésekre, bár csak halovány emlékei voltak az órán elhangzottakról. Úgyis olyan mindegy, a lényeg, hogy a látszat meglegyen. Fél órába sem telt, hogy a lap végére érjen, aztán pedig a terem elejében lévő óriási táblát vizslatta meg a bejárat ajtószárnyait, és azt, hogy az egyiket valaki nem csukta be rendesen.
– Hé... hé... – hallotta meg ekkor a háta mögül Gwyl suttogó hangját.
– Mi van? – fordult éppen csak egy kicsit hátra, amikor senki nem nézett feléjük.
– Megvársz?
– Aha – bólintott Enna.
– Tudod a tízest? – kérdezte a barátnője.
Enna azonban csak a fejét rázta, hogy nem tudja, de a lapját azért odébb tolta, hogy Gwyl rálásson, és lemásolhassa, amit akart. Annyira csak nem írt nagy hülyeségeket, bár abban biztos volt, hogy kettesnél többre nem lesz elég. Valószínűleg meg sem éri, hogy megtudja az eredményét, így teljes lelki nyugalommal hagyta üresen azokat a kérdéseket, amikre túl nagy erőfeszítés lett volna válaszolni. Gondolatban már egészen máshol járt. Nem tudta, jó ötlet-e megpróbálni bejutni a fenti laborba és lenyúlni valamit, amivel kinyírhat néhány pókot, vagy esetleg Lathrt. Számtalanszor elképzelte reggel óta, hogy megöli a férfit, ám minden alkalommal arra jutott, hogy a pókok ezt nem fogják hagyni. Azok a vadállatok pedig túl sokan vannak ahhoz, hogy egyszerre minddel végezzen. Hát, végez annyival, amennyivel sikerül, aztán lesz, ami lesz. Valószínűleg megölik. De legalább véget ér a dolog. Akár le is rövidíthetné a haláláig vezető utat, ha inkább a saját kezével vetne véget az életének. Ám Enna, ha rettegett is a tervétől, mégis szembe akart végre szállni a férfival és azokkal az istenverte dögökkel. Vajon milyen érzés a mérgüktől meghalni? De az is lehet, hogy direkt csak lebénítják és az emésztőnedvük öli majd meg? Enna rosszul volt már a gondolattól is, de próbált arra koncentrálni, hogy így vagy úgy, de másnap vége szakad a rémálomnak. Eleinte kell csak bátornak lennie, utána az események úgyis magukkal sodorják. A lány aztán arra eszmélt, hogy a tanárok elkezdték összeszedni a feladatlapokat. Elvette a mellette ülő sráctól a két lapot, amit felé nyújtott, majd a sajátjával együtt kirakta a padsor belső szélére.

Az előadóterem ajtaja mellé húzódva megvárta, amíg Gwyl a javítási lehetőségekről faggatja a tanárukat, azután meg egyszerűen csak hagyta, hogy a lány szóáradata maga alá temesse. Enna próbált figyelni mindarra, amit a barátnője mesélt neki, ám szüntelenül csak az járt a fejében, hogy valahogyan el kéne búcsúzzon tőle. De nem mert mondani semmit, félt tőle, hogy Gwyl kiszedné belőle a teljes igazságot és segíteni akarna neki. Ennának esze ágában sem volt még őt is veszélybe sodorni. Talán az a legjobb, ha Gwyl soha nem tudja meg, mi történt vele.

Hideg szél csapott az arcukba, mikor kiléptek az épületből. Enna egészen felhúzta a kabátján a cipzárt, hogy ne fújjon be a nyakába. Fázott. Jobban, mint amennyire az idő indokolta. Gwylt elkísérte a villamosmegállóba, és ahelyett, hogy ő maga átment volna a szemköztibe, inkább megvárta vele, amíg a sárga jármű befut, majd a sínen tova is siklik a barátnőjével. Mikor egyedül maradt, elszánta magát, és visszaindult az egyetemre. Az idegesség és a hideg is hozzátette a magáét Enna vacogásához. A lány alig várta, hogy végre elérje azt az átkozott épületet.

A lépcsőn felfelé menet aztán szétnyitotta a kabátját, az egyik fordulóban pedig levette és beletömte a hátizsákjába, amit lényegében csak ezért hozott magával. Hogy mindene elférjen benne és semmi se legyen útban neki. Az épület emeleteit már a szokásos kihalt csend uralta. Késő volt. Odalentről még felhallatszott, ahogy néhányan arrébb toltak pár széket, de a beszélgetésfoszlányok a másodikra érve teljesen elhaltak. Enna mély levegőt vett, majd a leheletével próbálta valamennyire felmelegíteni az áthűlt ujjait. Hangtalan léptekkel igyekezett a célja felé. Be kell jusson a laborba! Remegő kézzel kotorta elő a táskájából a hajcsatokat, mikor megállt a fehérre festett ajtó előtt. Már előre be volt egy pár hajtogatva, hiszen kora délután kipróbálta otthon a kukatárolójuk zárján azt, amit másoktól is látott az interneten. Nem hitte, hogy sikerrel járhat, de mégis így lett. Talán túl régi volt a zárszerkezet és könnyen nyílt, de akárhogyan is volt, egy próbát azért itt is megért a dolog. Ha nem sikerülne, majd kitalál valamit. Vagy nem. Azonban bízott benne, hogy ez a zár is megadja magát. Pillanatok alatt kimelegedett, ahogy próbálta a kulcslyukon át a csapokat a megfelelő állásba tolni. Valójában fogalma sem volt róla, hogy jól csinálja-e vagy esetleg épp tönkreteszi a szerkezetet. De mit számított? Úgyse látja senki, úgyse tudják, hogy ő volt. Ám akkor hirtelen zajt hallott egészen közelről valamelyik szobából. Majd kiugrott a szíve a helyéről, amikor rögtön utána nyílt a labor melletti második ajtó. Enna kirántotta a zárból a csatokat, és amíg riadtan hátrált onnan, addig gyorsan bedugta a hevenyészett eszközeit a táskája oldalzsebébe.
Aztán megpillantotta Grefet.
Miért pont ő?! Ő biztosan észreveszi rajta, hogy valamire készült.
– Enna... – szólította meg a tanár köszönés nélkül. – Segíthetek?
– Én... izé... azt hiszem, a laborban maradt a füzetem – hazudta erre hirtelen.
– Ma önnek nem is volt itt órája.
– Nem, de Gwylnek igen. És ő felejtette bent – felelte a szemét lesütve.
– Nem helyes, hogy egymással íratják meg a feladataikat.
– Tanár úr, én... tudja...
– Jobban van? – vágott a szavába Gref.
– Igen.
– Jöjjön – azzal visszalépett a szobájába a labor kulcsáért.

Enna próbálta hihetően keresni a füzetét, ami valójában otthon pihent az asztalán, majd két perc múltán a száját elhúzva felpillantott a tanárra a laborasztalok közül.
– Talán Gwyl mégsem itt hagyta el... – bökte ki aztán zavartan, és remélte, hogy a tanár nem cseszi le túlzottan, amiért feleslegesen rabolta az idejét. Hisz mégiscsak Grefről volt szó...
Neki azonban a szeme sem rebbent, megjegyzést sem tett, csak kitessékelte a lányt a helyiségből, aztán elfordította a kulcsot a zárban.
– Tudja, hol keresse még? – kérdezte váratlanul tőle, miközben visszaindult a szobájába.
– Ööö... azt hiszem.
– Kiderítették mi csípte meg? – váltott aztán témát.
Ennának újra kalapálni kezdett a szíve. Miért faggatja? Miért kell hazudnia?
– Nem – felelte végül szűkszavúan, azonban rájött, hogy ki kéne használja a helyzetet és valahogyan elcsenni a férfitól a labor kulcsát.
Amikor a tanár kinyitotta a szobája ajtaját, Enna kezdett pánikba esni. A kulcs! Kell neki! Nem szalaszthatja el!
– Azon az órán beírt végül hiányzónak? – kérdezte hirtelen a férfitól.
– Miért írtam volna be? – fordult felé Gref. – Az óra több mint felén bent volt. Volt elég baja, miért szúrnék ki még én is magával?
– Hát... Dvorent és Krannt is beírta a félév elején... meg Wiát – próbálta folytatni a beszélgetést, miközben az ajtón lévő névtáblát vizslatta, hogy ne kelljen a férfi szemébe nézzen. Gref Rahn. Az ő nevét jobban ismerte, mint más tanárokét, hiszen szidták eleget több évfolyamon is.
– Ön is tudja, hogy Dvorenék csak egyszerűen lógtak. Nem szeretem, ha hülyének néznek. Viszont, ha valaki óra közben lesz rosszul, az egészen más. Örülök, hogy már jobban van. Azt hittem, még hetekig nem látom.
Enna zavartan pillantott el a folyosó túlvégébe, Gref pedig újra a kilincsre tette a kezét.
– Tanár úr... – szólt erre hirtelen a lány.
– Mondja.
– Félreismertem önt.
Gref szája sarka megrándult, azután a lány szemébe nézett.
– Nincs ezzel egyedül.
– Miért olyan undok velünk?
A férfi csak vállat vont.
– Köszönöm, hogy nekem segít – mondta Enna szinte suttogva, és haloványan a tanárra mosolygott.
Maga sem tudta, hogyan, de úgy tűnt, sikerült kizökkentenie Grefet a megszokott szerepéből.
– Szívesen. Ha szüksége...
– Tudja – vágott a lány a tanár szavába –, kedvelem önt... – lépett egészen közel hozzá és mélyen a férfi zöld szemébe nézett.
Gref azonban hátrébb lépett tőle. Enna megtörten nyugtázta, hogy ezt elszúrta. Nem volt elég rámenős. Vagy épp túl rámenős volt?
– Én is magát, de ne gondoljon mögé többet – mondta a férfi, majd kinyitotta az ajtót.
– Persze... én... Ne haragudjon. Köszönöm. Viszlát... – motyogta zavartan Enna.
Gref azonban nem szólt, csak figyelte, ahogy elvörösödik az arca. A lány gyorsan el is fordult és megindult a távolabbi lépcső felé.
– Enna – szólt hirtelen utána a férfi, mire a lány megtorpant. – Jöjjön vissza.
Enna pulzusa immár az egekbe szökött, de visszament Grefhez. Mit akar tőle? Kioktatni, hogy ne kezdjen ki a tanáraival? Megsemmisülten bámult rá, ahogy megállt előtte. Gref viszont zavarba ejtően közel hajolt hozzá.
– Mit akar tőlem? – kérdezte a férfi halk hangon.
– Magát – suttogta Enna egy utolsót kockáztatva.
A férfi erre hirtelen csókolta meg. Hát, mégis sikerült! A lány testében kellemes bizsergés áradt szét. Nem számított rá, hogy ennyire jól fog esni neki a csók. Gref azonban hamar abbahagyta, és körbepillantott, nem látta-e őket valaki.
– Jöjjön – húzta aztán magával a szobájába.
A laborkulcsot a mellettük lévő szekrényre dobta, majd a lány hátát az ajtónak döntötte. Egyik kezével a hajába túrt, a másikkal a csípőjére fogott. Enna szíve vadul kalapált. Fél szemmel a kulcs helyét mérte fel, ám közben azt kívánta, bárcsak ne kéne másra figyelnie a csókon kívül. Gref keze aztán a mellére kúszott, mire Enna vadabbul kezdte falni a férfi ajkait. Le kell kösse a figyelmét. Teljesen! Hiszen a labor kulcsa ott volt karnyújtásnyira tőlük. Nem lesz még egy ilyen esélye. A férfi nyelve szenvedélytől fűtötten kalandozott a lány szájában, ő pedig ezalatt óvatosan a szekrény felé nyúlt. Enna egészen leizzadt, amikor végre az ujjai között tarthatta a vékony karikán függő két kulcsot a műanyag biléta társaságában. Amíg utána a farmer szűk zsebébe igyekezett becsúsztatni őket, addig a másik kezével Gref tarkóján a hajába túrva közelebb húzta magához a férfi fejét. A szerény méretű kulcscsomó aztán utat talált a zsebébe, és Enna egy kicsit megkönnyebbült. Finoman maguk közé nyúlt, majd a nadrágot már rendesen feszítő hímtagra helyezte a tenyerét. Hihetetlen izgalom lett úrrá rajta. Sosem csinált még ilyet, hogy ennyire szemérmetlenül kezdjen ki egy nála vagy húsz évvel idősebb tanárával. Grefet azonban legalább annyira beindította a helyzet, mint Ennát. Hosszú percekre mindkettejük számára teljesen megszűnt a külvilág. A lány élvezettel izgatta a tanárt, neki pedig az intenzív masszírozástól úgy feszült a ruha fogságában a férfiassága, hogy Enna már egészen beleélte magát, hogy ez csak egyféleképpen érhet véget. Mégpedig egy őrült aktussal. Ám akkor Gref hirtelen ellépett tőle.
– Elég – suttogta inkább magának, mint a lánynak.
Enna zavartan pislogott rá.
– Ön egy nagyon vonzó nő, de ezt mégsem tehetem – rázta meg a fejét.
A lány lesütötte a szemét, és átkozta magát, amiért elhitte, hogy ennyire egyszerűen és hamar összejön a szex a férfival.
– Én... sajnálom – bökte ki aztán halkan.
– Ha tíz évvel fiatalabb lennék... és egyedülálló. Vagy legalább romokban lenne a házasságom... de így...
– Tényleg sajnálom... – motyogta Enna, ám közben veszett vágyakozással bámult Grefre. Akkor is, ha valójában örült, hogy nem folytatták, hiszen így nem bukik le, ha véletlenül kiesne a kulcs a zsebéből.
– Nem csak a maga hibája – rázta meg újra a fejét a tanár. – Ne haragudjon, nem lett volna szabad. Most viszont, kérem, menjen el.

Enna hevesen dobogó szívvel sietett lefelé a lépcsőn. A gyomra görcsbe rándult, amikor leért az első emeletre. Csak Lathr meg ne lássa! Csak Gref észre ne vegye, hogy lenyúlta a kulcsot! Aztán még inkább meggyorsította a lépteit a földszintre igyekezvén. Fene vigye azt a férfit! Sosem gondolta volna, hogy valaha vonzódni fog hozzá. Pont olyan átlagos és jellegtelen volt a külseje, mint annyi más tanáruknak. De ahogy visszagondolt a csókjára, úgy megindult újra a nedve, hogy teljesen eláztatta a bugyiját. Miért nem próbálkozott még nála egy kicsit? Simán megdugta volna a férfi, ha akkor nem hagyja kihátrálni a helyzetből. De Ennának túlságosan is a kulcs lebegett a szeme előtt, és miután már a zsebében tudta, nem volt mersze tovább csábítani Grefet. Pedig talán ez lehetett volna élete utolsó olyan alkalma, amit valóban akart.

Mikor hazaért, csalódottan dobta le a táskáját a sarokba. Bár örült, hogy megszerezte a kulcsot, de lényegében dolga végezetlenül menekült el. Tartott attól, hogy másnap besurranjon a laborba. Mi van, ha Gref észrevette, hogy eltűnt a kulcs? Mi van, ha rögtön rájött, hogy ő hozta el? A gondolatai azonban csapongtak, és pillanatokon belül már a férfival átéltek kötötték le a figyelmét. Olyannyira, hogy aztán órákkal később sem találta a helyét a lakásban. Csillapíthatatlanul sóvárgott utána. A szájában még mintha érezte volna a csókjának az ízét. Úgy vélte, megőrült. Soha egyetlen fiúja sem indította még be ennyire. Erre egy olyan tanár után vágyakozik, akit a hallgatók többsége utál. Hogyan jutott idáig? Miért volt kedves vele a férfi? Hisz másokkal nem az. Ő mivel érdemelte ki? Elég volt csupán annyi, hogy látta egyszer elgyötörten? Miért nem ő dugja Lathr helyett? Tőle még az erőszak is izgató lenne. Csupán ettől a gondolattól is már rettentően bizsergett a lába köze, és a nedve minduntalan csak áztatta a bugyiját. Sosem bánt még annyira semmit, mint ezt a nemrég kihagyott alkalmat. Olyan veszettül kemény volt Gref férfiassága. Bárcsak érezhette volna magában... Bárcsak hallhatta volna, ahogy a füle mellett zihál a férfi, bárcsak érezhette volna a meztelen bőrét!

Enna nem tudta, mit kezdjen magával. Végül kiosont a fürdőszobába, megnyitotta a vízcsapot, és ledobálta magáról a ruháit. Remegett az izgatottságtól, miközben a kádba mászott. Mintha akkor nyúlna először magához... Csendben kellett csinálnia, mert Nisha otthon volt, és még csak nem is aludt. Csukott szemmel élvezte aztán, ahogy a meleg víz végigcsurog a bőrén. Elképzelte, ahogy a férfi ahelyett, hogy elküldené őt, inkább elfordítja a kulcsot a zárban. Megelevenedett elméjében a jelenet, ahogy Gref kapkodva vetkőzteti, és ahogy ő is türelmetlenül rángatja le róla a ruhákat, majd megmarkolja a kőkemény férfiasságot, de mielőtt húzogatni kezdené rajta a bőrt, a férfi hirtelen elkapja a vállát, megfordul vele, és a falhoz szorítja. Gref a lábai közé nyomul, ám egy pillanatra megáll, hogy vadul megcsókolhassa, azután határozottan tövig hatol belé. Enna olyan mélyre igyekezett érni magában az ujjaival, amennyire csak tudott. Szinte érezni vélte azt, ami a csukott szeme előtt lepergett. Hallotta a férfi vad zihálását, érezte mellén a tenyerét, és ömlött a nedve a képzeletében benne járó hímtagtól. Bűntudata volt, amiért erre vágyott. Hiszen Gref leállította. Nem akart félrelépni. Tisztességes ember. Enna pedig ilyen fantáziákba rángatja bele. De ha egyszer olyan őrjítő! Az izgalomtól és a mind jobban fokozódó gyönyörtől könnyedén csúszott belé immár négy ujja, és a feszítésük egyre könyörtelenebbül sodorta az orgazmus felé. Eszméletlenül bizsergett attól, ahogy Gref felkapja a földről, és olyan mélyre meríti benne a szerszámát, amennyire csak tudja. Enna nem bírt tovább csendben maradni. Fojtottan nyöszörögni kezdett, miközben elméjében a férfi még a fenekénél fogva erősen tartja őt, a hímtagját pedig eszeveszett gyorsasággal járatja benne egészen addig, míg lüktetni nem kezd, aztán kirobban belőle a fehér áradat. Enna teste megfeszült és hüvelye összerándult ujjai körül. Kínlódva élvezett, mert alig bírt csendben maradni. És bár megkönnyebbült a kielégüléstől, mégis rettentően bánta, hogy a férfi szobájában, ott és akkor, nem tették meg.

Éjfél is elmúlt már, mikor Enna az ágyában fekve még mindig a plafont bámulta a gyér fényben. Sosem akart a tanárairól fantáziálni, sosem akart egyikükkel sem viszonyba keveredni. Erre Lathr belerángatta ebbe az egész szürreális és képtelen helyzetbe. Sosem hitte, hogy valaha önként hagyja, hogy valaki újra és újra megerőszakolja. De Gref... ő más volt! Ő nem volt erőszakos, ő segített neki. Talán a kétségbeesés tette, hogy annyira rövid idő alatt olyan eszeveszettül belehabarodott a férfiba. Tisztában volt vele, hogy normális körülmények között, ez nem történt volna meg, ám ezúttal hanyatt fekve, csukott szemmel arról ábrándozott, hogy Rahn majd megmenti őt. Gref Rahn. Igen, talán csak be kéne kopogjon hozzá másnap. Talán csak el kéne mondania neki mindent.

A bejegyzés trackback címe:

https://inspiredbyfantasy.blog.hu/api/trackback/id/tr6113529691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Livia ;) 2017.12.28. 20:57:09

Hűha!!!! Ez nagyon izgalmas kezd lenni várom a folytatást!!!!!!

waszabi 2018.01.04. 03:05:01

Szia.
Nagyon izgalmas, már alig várom a folytatást. Remélem a korábbi történetekböl is lesznek folytatások ha ez lezárul. :)

JuS 2018.01.05. 11:40:53

@Livia ;): Köszi. :) Készül már.

@waszabi: Ha ezt befejeztem, addigra szerintem a Trhex 4. fejezete is vállalható formába kerül. Milyen más folytatásra gondolsz még? :D Mert amúgy vannak készülőben, de egy jó részüket most félretettem nyár óta...

waszabi 2018.01.05. 21:37:40

@JuS: Azt is nagyon várom :)
Még az "Ugye csak álmodram?!" című regényre gondoltam hogy annak lesz e folytatása?

JuS 2018.01.05. 23:54:06

@waszabi: Ó, hát ahhoz is elkezdtem már írni a folytatást, majd igyekszem elővenni valamikor. :) De azért ne számíts rá túl hamar, mert az évekkel ezelőtti félkész regényemet is most ástam elő, meg pályázatra is írnék egy-két novellát, az meg ugye határidős...

waszabi 2018.01.06. 00:29:46

@JuS: Nem kell sietni semmivel :)
Legyen meg a pályázatra a regény. ;)
Sok sikert hozzá! :)