Rendhagyó bejegyzés következik:
Szeretném közreadni, hogy egy kedves (nem, nem volt az) bétázóm szerint minden mondatom rosszul szerkesztett, illetve olvashatatlanul sok névelőt használok, és a legfontosabb: buta vagyok (mert indoklást kértem néhány általa kifogásolt dologhoz).
Az illető bemutatott nekem egy tipikus játszmázást. Mondott egy szubjektív kritikát, amit objektívnek próbált beállítani. Én, megmondom őszintén, nem vagyok biztos a dolgomban helyesírás és nyelvhelyesség terén, ezért megkértem, hogy adjon már valami forrást, amiből az általa említett dolgokról tájékozódhatok, és amik alapján azokat megtanulhatnám. (Ha már eddig esetleg rosszul tudtam.) Ő erre belém veszett, hogy én az igazamat bizonygatom. WTF? Mondanom sem kell, hogy semmit nem kaptam, csak a lebaszást, hogy buta vagyok. Azért sajnálom, hogy nem sikerült kizökkenteni a játszmázásból, hiszen akár még szolgálhatott volna hasznos észrevételekkel, ő viszont ebből láthatóan nem kért, csak bizonygatta nekem (üres szavak), hogy ő milyen fene nagy szakmai alázattal rendelkezik... de nem tudott egy nyamvadt megbízható forrást ajánlani a továbbiakhoz, meg úgy egyáltalán a saját szavaival előadott indoklás sem jött össze. Csak azt hajtogatta, hogy ez tény és kész. És a slusszpoén: megsértődve letiltott. Ő. Mert kérdéseim voltak felé. És még bizonygatta, hogy ő igenis segít. De úgy látszik, kizárólag akkor, ha a maga számára kényelmes kérdést kap. Ha nem, akkor sértődés a vége.
Rég volt ilyen emberrel dolgom. Mindegyik hasonszőrű egy érdekes, de egyben bosszantó tapasztalat is. Ez a bejegyzés pedig az én elégtételem, mert a játszma okozta feszültségtől meg kell szabadulnom. És így a legegyszerűbb.
Szóval a konklúzió:
Egy szörnyű vicc az, amit itt művelek, közröhej (bár ő ly-nal írta, de azért én maradok a helyes alaknál), hogy publikálni merem egyáltalán bárhol az írásaimat, szóval ne olvassatok tőlem semmit, mert úgy szar, ahogy van. :D