Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

erotikus fantasy történeteim (18+)

InspiredByFantasy

Melyik érdekelne?

2018. szeptember 24. - JuS

Mivel (szánom-bánom, de sajnos) nem állok semmivel sehogy, így alább mutatok négy rövidke részletet négy különböző sztorimból. És a részleteken túl direkt nem írok róluk többet. Vagyis de. Annyit, hogy mindegyik történet fantasy, ha ez nem is feltétlen látszik a részletekből. :) A kérdésem pedig, hogy:

Titeket melyik érdekelne a legjobban?

Persze, nem ígérem, hogy igyekszem majd azt mihamarabb befejezni, mert úgysem tudom betartani az ilyesmit. Viszont a véleményetek azért érdekel. A szavazást meg a bejegyzés vége felé találjátok.

***

1.
Rena megszeppenten állt a hajnali derengésben az aprócska falu határában. A körülötte összegyűlt sokaság rettentően feszélyezte, és bár tartott a rá váró úttól is, de közel sem rettegett úgy tőle, mint anyja. Hiszen Rena jól ismerte a környéket, a földeket, a mezőket, még a hegy lábánál elterülő erdőkbe is gyakran be-bekószált a többiek tiltása ellenére. Olykor egészen mélyre a fák közé. Sosem érezte veszélyben magát, a vadállatokat is mindig ügyesen elkerülte. Nem örült neki, hogy Haron és az apja is vele tartanak. Nem kedvelte a nála pár évvel idősebb fiút, mert az sokszor félreérthető megjegyzéseket tett, amin mindenki csak mosolygott, ám Rena egyáltalán nem volt elragadtatva tőlük. Remélte, hogy Tem jelenlétében ezek elmaradnak majd, azonban a fiú tekintete egyáltalán nem ezt üzente.
– Nem mehetnék inkább egyedül? – kérdezte suttogva, mikor megállt a falu ősz vezetője előtt, várva, hogy az az útjára bocsássa.
– Nem – rázta meg a fejét a férfi. – Szeretném, ha egyben jutnál fel a hegyre. Egyedül nem biztos, hogy célba érsz.
– És mi vár odafent?
– Nem tudom – suttogta szinte hangtalanul a férfi.
Rena nem értette, mi lelte a többieket, hogy újfent régmúlt idők szokásai felé fordultak. Valóban ennyire kilátástalanná lett a jövőjük, hogy képesek elküldeni őt az ismeretlenbe bármiféle útmutatás nélkül?

2.
A nap egyre magasabbra ért az égen, ahogy közeledtünk a katonák táborához. Úgy tűnt, hosszabb távra rendezkedtek be itt, birtokba véve egy rég elhagyott falu házait is. A sivatag egyik igazán kegyetlen része nagyjából innen indult. Ott már csak a forró homokot fújta a szél, a termőföld, ha valaha volt is a területen, méterekkel a felszín alá került, betemetve, immár élettelen formájában.
– Arra! – lépett mellém az egyik katona, és egy kisebb faház felé mutatott, ami távolabb állt a többitől.
Annyira kelletlenül váltottam irányt, hogy a fegyverével meg is lökte a vállamat.
– Szedd a lábad, te lány!
Egyetlen röpke pillanatig néztem csak rá résnyire szűkített szemmel a köpenyem csuklyája alól.
– Azt hiszed, megijedek tőled? – röhögte erre el magát. – Kuss legyen! – fogta aztán rám a géppisztolyt, mikor látta, hogy visszaszólnék.
Értettem a dolgot. Kussoltam.

3.
– Nem mondtam igent magának – ejtettem ki óvatosan a szavakat.
– Tudom.
– Nem megyek magához.
– Dehogynem.
– Nem! – csattantam fel.
– Akkor menj és ölesd meg magad! – állt meg hirtelen mellettem és mutatott vissza a házak sűrűjébe.
– Köszönöm, hogy akkor megmentett, de innentől magam is boldogulok.
– Nem fogsz – tegezett továbbra is.
– Tudod is te! – váltottam én is a magázásról. Kíváncsi voltam, mit szól hozzá.
– Ide figyelj, te lány! – kapta el hirtelen a karomat és az arcomba hajolt. – Lehet, hogy megözvegyültél már, de olyan fiatal vagy, hogy más vidékeken még férjhez sem adnának.
– Mégis milyen vidékeken? – vágtam rá pofátlanul, de nem hökkent meg rajta.
– Olyan helyeken, ahova te sosem fogsz eljutni innen!
– Messziről jött ember, azt hazudik, amit akar!
– Feleségül veszlek, jól bánok veled, mindkettőnknek jó lesz.
– Felejts el! – bontakoztam ki a kezei közül és hazafelé indultam.
A férfi nem mondott többet, csupán pár lépéssel lemaradva követett. Ötletem sem volt, hogyan rázzam le. Nemsoká inkább megálltam és bevártam.
– Nem vagyok idevalósi – kezdte halk hangon, miközben a karját nyújtotta nekem.

4.
Úgy elmerültem a gondolataimban, hogy szabályosan megijesztett, mikor a pasi megjelent az ajtómban. Vártam, hogy be is jön hozzám, hiszen biztosan beszélni akart velem, de ő még tipródott ezen egy keveset.
– Nem jössz? – vontam fel végül a szemöldököm kérdőn.
– Figyelj – kezdte, majd szinte hangtalanul csukta be maga mögött az ajtót, aztán háttal nekidőlt –, nem láttál semmit. Rendben?
– Nem láttam semmit – bólintottam.
Nem fogok árulkodni, hiszen a bizalmába férkőztem, vagy mi a szösz... és maradnék is ott... még jó ideig.
– Nem én kezdtem, ő mászott rám. Aztán elgyengültem.
– Elgyengülhetnél néha velem is – szaladt ki erre a számon.
Théor megütközve bámult rám. Ha az a nő rámozdulhatott, én miért ne tehetném?! Most vagy soha! Ilyen alkalmam még egy nem lesz.
– Nem hallottam semmit – mondta erre ő halk hangon, komoly ábrázattal.
– Ahogy én sem láttam semmit – hagytam rá fél szemöldökömet megemelve.
Szótlanul néztünk aztán félre mindketten. A fene esne a hapsiba! Még mindig játssza előttem a hűségest, pedig láttam, hogy igenis megtörhető a tartása. Egy darabig Théor egyik lábáról a másikra állt... oda-vissza, és vagy háromszor meg akart szólalni, de végül minden alkalommal meggondolta magát. Amíg tőle szokatlan módon előadta nekem a tétován szerencsétlenkedőt, addig szemem elkalandozott a fakó szőke, összeborzolt tincseire. Ó, de beléjük túrnék én is!
– Nincs dolgod? – segítettem aztán megszületni az elhatározásnak a hapsiban. Hátha így végre távozik vágyaim tárgya a szobámból, hisz úgysem tud mit kezdeni magával. Sem velem.

***

 

Additional information:

- Az elsőt idén júniusban kezdtem írni, és úgy a kétharmada megvan már. Nem egy hosszú történet, legalábbis nem akarok belőle többrészest kreálni.
- A másodikon röpke két éve kotlok, és hiába van úgy 80%-ban kész, egyszerűen nem tudom befejezni, sőt szerintem egy részét ki is fogom dobni, mert bár nekem tetszik, de valahogy mégsem az igazi. Ez is egyetlen részes, bár tény, hogy lehetne folytatni, de egyelőre ezt nem tervezem.
- A harmadikat tavaly júniusban kezdtem írni, és bár imádom, de túl hosszúnak ígérkezik és nehéz belezökkenni a hangulatába a mindennapokból, és közelében sincs annak, hogy valaha kész legyen. Mondjuk ez szerencsére elég hamar tud változni. :)
- A negyediket idén júliusban kezdtem, ez mindenképp többrészes lehet csak, ha valaha befejezem. Valahogy úgy érzem, nem teljesen a megszokott stílusom, viszont olykor leköt, szóval olyankor elvagyok vele.

A bejegyzés trackback címe:

https://inspiredbyfantasy.blog.hu/api/trackback/id/tr4414258647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása