Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

erotikus fantasy történeteim (18+)

InspiredByFantasy

Blogdolgok: Szünet...

2018. december 27. - JuS

Mostanában hosszú szünetet tartok, mert nincs motivációm az íráshoz.

Volt már ilyen, és ha az írást igazából sosem lehet abbahagyni, de akkor is, ha épp nincs mondanivalóm, akkor nincs mondanivalóm. Most mással vagyok elfoglalva, meg egyébként is újra egyetemista leszek, ha csupán levelezőn is, de a BSc után lenyomok egy MSc-t is, mert miért ne... Ez szerencsére nem kerül pénzbe, nem úgy, mint egy autó. Szóval majd egyszer "folyt. köv."... addig is... Deja vu, I've just been in this place before... :)

- 2019. augusztus -

Just for fun

2018. november 18. - JuS

Amíg nincs publikálható formában egyik írásom sem, és épp gép előtt sem tudok eleget ülni, hogy haladjak velük, addig marad a telóm meg valami jegyzettömbféle alkalmazás és ilyenekkel ütöm el rajta az időt. Nem fogok ezekből történetet írni (ha mégis, az nem mostanában lesz), csak érdekel ki milyen kimenetelt választana. Az én választásom, elképzelhető, hogy már a leírásból is egyértelműen kiviláglik, bár igyekszem semlegesen fogalmazni, ami nem is olyan könnyű, mint gondolná az ember.

Szavazzatok a szimpatikus kimenetelre, vagy ha ilyet nem találtok, írjátok meg kommentben a saját verziótokat. :)

(Egy-két ilyen szitut – konkrétan ezt is – feldobtam már kérdésként a csodás gyk-ra, ám nem volt valami magas a hasznos válaszok aránya. :D Mondjuk, nem tudom, mit is vártam ott...)


 

A szitu:
Férfi vagy, a harmincas éveidben jársz, és egy trópusi országban egy titkos küldetésen fogságba esel többedmagaddal. Összezárnak egy már korábban szintén elfogott alakulat tagjaival, akik bár a ti országotokból származnak, de már hosszú évek óta nem ott élnek.

A cellatársaid között van egy fiatal lány, akin annak ellenére megakad a szemed, hogy alig van melle és feneke, viszont edzett és hajlékony, a tekintete pedig valósággal izzik. Igazi belevaló, rátermett kiscsaj és pár napon belül egymásba is gabalyodtok. Úgy csókol és olyan érzékkel fogdos, hogy majd a gatyádba sülsz tőle. Aztán egyik éjjel, amíg a többiek alszanak, magad alá gyűröd és ő hagyja, hogy megdugd. Valójában szinte kifacsar a hüvelyével és hamarabb elsülsz, mint tervezted. Ezután arra kér, hogy fogd be a száját, miközben csúcsra juttatod, különben garantáltan felébrednek rá a többiek. Kielégülten és a helyzethez képest kellemes hangulatban, arról beszélgettek aztán, hogy meg kéne szöknötök, de a társaitok különböző okokból nem partnerek ebben. A tieidnek például a tökük tele az esőerdővel, és fogság ide vagy oda, örülnek, hogy tető van a fejük felett. A csaj viszont komoly helyismerettel rendelkezik, ügyes, gyors, hajlékony, és azt mondja, ha legalább ketten összefogtok, sima ügy lesz lelépni. Te erről azért nem vagy meggyőződve, de jólesik hallani az optimizmusát.

Ezután jön hirtelen képbe a másik csaj, aki viszont a fogvatartóitok közé tartozik. Ő is fiatalabb nálad, de korban jóval közelebb áll hozzád a másiknál. Formás, nőies a teste, és akkorák a mellei, hogy beléjük tudod temetni az arcod. Egyszer magával visz a cellából, és bezárkózik veled egy jól őrzött, bekamerázott szobába, ahol a kedvére kell tenned az ujjaiddal és nyelveddel, de azt nem engedi, hogy megdugd. Cserébe ő is ugyanígy elégít ki téged és úgy játszik a farkadon, mint még senki előtte. Ajkai között könnyedén tövig csúszol egészen a torkára, végül pedig a mellei közé vesz, és hagyja, hogy ott addig mozogj, amíg el nem élvezel. Mivel nagyon tetszel neki és a rátermettségedet is bizonyítottad, felajánlja, hogy elintézi a szabadulásod, ha cserébe feleségül veszed. A házasságotokban viszont ő irányít, neked pedig a legfőbb feladatod annyi lenne, hogy őt gyönyörökhöz juttatod, amikor és ahogyan csak kéri. Amennyiben ezt nem teljesíted, akkor újra rács mögé kerülhetsz, ami egyedül tőle függ.

A kérdés:
Melyik nőt és általuk melyik szabadulási módot választanád?

A lehetőségek:

1. Megszöknél a fiatal csajszival, akivel egy húron pendültök?

2. Vagy hagynád, hogy a másik nő elintézze a legális szabadulásod, és cserébe az ő szabályai szerint játszol a továbbiakban?

3. Vagy hagynád a picsába a csajokat és megpróbálnál egyedül megpattanni?

4. Esetleg te is boldog lennél azzal a tetővel a fejed felett, a csajok meg kopjanak le, úgyis megvolt már mindkettő?

5. Valami egyéb?

Randi (18+)

2018. október 28. - JuS

Figyelmeztetés: A történet szexuális erőszakot tartalmaz!

Ez a sztori csupán pihenésképp készült, rövid is, nincs is benne sok fantasy elem. Tipikusan az a téma, amit már ezerféleképpen megírtam. De olyan ez, mint amikor egy aprólékosan kidolgozott, nagy festmény helyett az ember apró kis vázlatokon gyakorol csak úgy, mert többre épp nincs energiája és/vagy ideje. Ez pedig most épp E/1-ben és jelen időben készült, mert ilyen már rég volt.


 

Kora este, hangulatos étterem, majdnem teltház. A pincérek rohangálnak az asztalok között, mint pók a falon. A mennyezeti lámpák visszafogott fénye zölden verődik vissza a szemüvegem lencséiről. Népszerű, ám általam kevésbé kedvelt zenék szólnak a diszkréten elhelyezett hangfalakból. Mi a fenét keresek én itt?! A srác velem szemben szóval tart, én meg csak hümmögök, miközben nyammogok az általam választott, szerény vacsorán, és roppant kellemetlenül érzem magam.

Tovább »

Melyik érdekelne?

2018. szeptember 24. - JuS

Mivel (szánom-bánom, de sajnos) nem állok semmivel sehogy, így alább mutatok négy rövidke részletet négy különböző sztorimból. És a részleteken túl direkt nem írok róluk többet. Vagyis de. Annyit, hogy mindegyik történet fantasy, ha ez nem is feltétlen látszik a részletekből. :) A kérdésem pedig, hogy:

Titeket melyik érdekelne a legjobban?

Persze, nem ígérem, hogy igyekszem majd azt mihamarabb befejezni, mert úgysem tudom betartani az ilyesmit. Viszont a véleményetek azért érdekel. A szavazást meg a bejegyzés vége felé találjátok.

***

1.
Rena megszeppenten állt a hajnali derengésben az aprócska falu határában. A körülötte összegyűlt sokaság rettentően feszélyezte, és bár tartott a rá váró úttól is, de közel sem rettegett úgy tőle, mint anyja. Hiszen Rena jól ismerte a környéket, a földeket, a mezőket, még a hegy lábánál elterülő erdőkbe is gyakran be-bekószált a többiek tiltása ellenére. Olykor egészen mélyre a fák közé. Sosem érezte veszélyben magát, a vadállatokat is mindig ügyesen elkerülte. Nem örült neki, hogy Haron és az apja is vele tartanak. Nem kedvelte a nála pár évvel idősebb fiút, mert az sokszor félreérthető megjegyzéseket tett, amin mindenki csak mosolygott, ám Rena egyáltalán nem volt elragadtatva tőlük. Remélte, hogy Tem jelenlétében ezek elmaradnak majd, azonban a fiú tekintete egyáltalán nem ezt üzente.
– Nem mehetnék inkább egyedül? – kérdezte suttogva, mikor megállt a falu ősz vezetője előtt, várva, hogy az az útjára bocsássa.
– Nem – rázta meg a fejét a férfi. – Szeretném, ha egyben jutnál fel a hegyre. Egyedül nem biztos, hogy célba érsz.
– És mi vár odafent?
– Nem tudom – suttogta szinte hangtalanul a férfi.
Rena nem értette, mi lelte a többieket, hogy újfent régmúlt idők szokásai felé fordultak. Valóban ennyire kilátástalanná lett a jövőjük, hogy képesek elküldeni őt az ismeretlenbe bármiféle útmutatás nélkül?

2.
A nap egyre magasabbra ért az égen, ahogy közeledtünk a katonák táborához. Úgy tűnt, hosszabb távra rendezkedtek be itt, birtokba véve egy rég elhagyott falu házait is. A sivatag egyik igazán kegyetlen része nagyjából innen indult. Ott már csak a forró homokot fújta a szél, a termőföld, ha valaha volt is a területen, méterekkel a felszín alá került, betemetve, immár élettelen formájában.
– Arra! – lépett mellém az egyik katona, és egy kisebb faház felé mutatott, ami távolabb állt a többitől.
Annyira kelletlenül váltottam irányt, hogy a fegyverével meg is lökte a vállamat.
– Szedd a lábad, te lány!
Egyetlen röpke pillanatig néztem csak rá résnyire szűkített szemmel a köpenyem csuklyája alól.
– Azt hiszed, megijedek tőled? – röhögte erre el magát. – Kuss legyen! – fogta aztán rám a géppisztolyt, mikor látta, hogy visszaszólnék.
Értettem a dolgot. Kussoltam.

3.
– Nem mondtam igent magának – ejtettem ki óvatosan a szavakat.
– Tudom.
– Nem megyek magához.
– Dehogynem.
– Nem! – csattantam fel.
– Akkor menj és ölesd meg magad! – állt meg hirtelen mellettem és mutatott vissza a házak sűrűjébe.
– Köszönöm, hogy akkor megmentett, de innentől magam is boldogulok.
– Nem fogsz – tegezett továbbra is.
– Tudod is te! – váltottam én is a magázásról. Kíváncsi voltam, mit szól hozzá.
– Ide figyelj, te lány! – kapta el hirtelen a karomat és az arcomba hajolt. – Lehet, hogy megözvegyültél már, de olyan fiatal vagy, hogy más vidékeken még férjhez sem adnának.
– Mégis milyen vidékeken? – vágtam rá pofátlanul, de nem hökkent meg rajta.
– Olyan helyeken, ahova te sosem fogsz eljutni innen!
– Messziről jött ember, azt hazudik, amit akar!
– Feleségül veszlek, jól bánok veled, mindkettőnknek jó lesz.
– Felejts el! – bontakoztam ki a kezei közül és hazafelé indultam.
A férfi nem mondott többet, csupán pár lépéssel lemaradva követett. Ötletem sem volt, hogyan rázzam le. Nemsoká inkább megálltam és bevártam.
– Nem vagyok idevalósi – kezdte halk hangon, miközben a karját nyújtotta nekem.

4.
Úgy elmerültem a gondolataimban, hogy szabályosan megijesztett, mikor a pasi megjelent az ajtómban. Vártam, hogy be is jön hozzám, hiszen biztosan beszélni akart velem, de ő még tipródott ezen egy keveset.
– Nem jössz? – vontam fel végül a szemöldököm kérdőn.
– Figyelj – kezdte, majd szinte hangtalanul csukta be maga mögött az ajtót, aztán háttal nekidőlt –, nem láttál semmit. Rendben?
– Nem láttam semmit – bólintottam.
Nem fogok árulkodni, hiszen a bizalmába férkőztem, vagy mi a szösz... és maradnék is ott... még jó ideig.
– Nem én kezdtem, ő mászott rám. Aztán elgyengültem.
– Elgyengülhetnél néha velem is – szaladt ki erre a számon.
Théor megütközve bámult rám. Ha az a nő rámozdulhatott, én miért ne tehetném?! Most vagy soha! Ilyen alkalmam még egy nem lesz.
– Nem hallottam semmit – mondta erre ő halk hangon, komoly ábrázattal.
– Ahogy én sem láttam semmit – hagytam rá fél szemöldökömet megemelve.
Szótlanul néztünk aztán félre mindketten. A fene esne a hapsiba! Még mindig játssza előttem a hűségest, pedig láttam, hogy igenis megtörhető a tartása. Egy darabig Théor egyik lábáról a másikra állt... oda-vissza, és vagy háromszor meg akart szólalni, de végül minden alkalommal meggondolta magát. Amíg tőle szokatlan módon előadta nekem a tétován szerencsétlenkedőt, addig szemem elkalandozott a fakó szőke, összeborzolt tincseire. Ó, de beléjük túrnék én is!
– Nincs dolgod? – segítettem aztán megszületni az elhatározásnak a hapsiban. Hátha így végre távozik vágyaim tárgya a szobámból, hisz úgysem tud mit kezdeni magával. Sem velem.

***

 

Additional information:

- Az elsőt idén júniusban kezdtem írni, és úgy a kétharmada megvan már. Nem egy hosszú történet, legalábbis nem akarok belőle többrészest kreálni.
- A másodikon röpke két éve kotlok, és hiába van úgy 80%-ban kész, egyszerűen nem tudom befejezni, sőt szerintem egy részét ki is fogom dobni, mert bár nekem tetszik, de valahogy mégsem az igazi. Ez is egyetlen részes, bár tény, hogy lehetne folytatni, de egyelőre ezt nem tervezem.
- A harmadikat tavaly júniusban kezdtem írni, és bár imádom, de túl hosszúnak ígérkezik és nehéz belezökkenni a hangulatába a mindennapokból, és közelében sincs annak, hogy valaha kész legyen. Mondjuk ez szerencsére elég hamar tud változni. :)
- A negyediket idén júliusban kezdtem, ez mindenképp többrészes lehet csak, ha valaha befejezem. Valahogy úgy érzem, nem teljesen a megszokott stílusom, viszont olykor leköt, szóval olyankor elvagyok vele.

Trhex - IV. fejezet (18+)

"Ez most egy kivételes alkalom."

2018. augusztus 18. - JuS

Mivel ez volt anno a "visszatérő" történetem a hosszabb-rövidebb kihagyásom után, és már több mint két éve kezdtem bele az első részébe, így most eljutottam oda, hogy ideje lenne ezt is publikálható formában befejezni. Mert amúgy rég megvan már minden része, csak eléggé összecsapottan és hiányosan. Hát, talán most sikerrel járok, és idővel tényleg elkészül. (2018.10.06: A korábbi három fejezetet is javítottam és le is cseréltem már.)


 

Kellemes nyári este telepedett a városra. A lemenő nap narancsszínűre festette az égen a fátyolfelhőket, az alkony illatai lomhán úsztak be a lakásba, én azonban hiába könyököltem az ablakban, nem tudtam magamba szívni ezt az idillt. Az enyhe görcs a gyomromban szüntelen emlékeztetett rá, hogy Trhexszel céges bulira készültünk. A vállalat vezetése nyaranta szervezett nekik egy laza összejövetelt, a mindennapokban elvárt feszített munkatempóért és fokozott biztonsági előírásokért cserébe. Bár a részvétel nem volt kötelező, mégis illett legalább egy rövid időre a tiszteletüket tenni.

Tovább »

Ez most nem történet, csak mérgelődés

2018. július 16. - JuS

Nem szeretem, ha felkerülnek az írásaim olyan oldalakra, ahova nem küldtem be őket. Jó, mondjuk ez egy olyan dolog, amire nagyjából legyintek, mert hát így mennek a dolgok a neten. De az már igazán bosszant, amikor egy történetem címét lecserélik, meg a benne szereplő neveket. És ha még más beküldő neve alatt is szerepel! Az is tiszta, hogy a beküldő nem feltétlenül egyenlő a szerzővel, de hát ha csak ő szerepel ott... Persze, mivel ezeken kívül viszont minden más ugyanaz marad, így simán kidobja a kereső, ha beírok belőle egy fél mondatot. Oké, tudom, hogy sokszor hülye neveket használok (nem létezőket vagy errefelé nem használatosakat), de nem véletlenül teszem.

Nincsenek extra igényeim, csupán annyi, hogy amit én írtam, az az én művem maradjon (ha név nélkül van fent valahol, az még elmegy), és olyan maradjon, amilyennek én megalkottam. Hogy hova kerül fel, az már nem igazán érdekel, csak annyira, hogy mások közvetlenül pénzkeresésre ne használják, mivel én sem arra használom. Ezért akasztott ki a Törté-Net is, mert az egy dolog, hogy a tudtom nélkül tették fel a régi történeteim jelentős részét (és nem más küldte be más néven, hanem a saját felhasználónevem alatt egyszer csak ott voltak az én közreműködésem nélkül, és természetesen az elvileg értük járó VIP tagság nélkül), de ráadásul a fizetős részlegükbe.
Mindegy, ez már régi történet, de örökre elvágta vele magát nálam az az oldal. Főleg, hogy egyszerűen és elegánsan nem kaptam választ a kényesebb kérdéseimre, miután borult a bili.

Végezetül pedig... menjen mindenki a (k.... anyjába) fenébe, aki ilyen pofátlanul "lop". Haragszom érte, na. És tök mindegy, mit változtatnak a sztorin, ha túl sok eredeti mondat marad benne, akkor úgyis megtalálom. Vagyis megtalálja nekem a Google.

Bocsi mindenkitől, hogy ilyennel raboltam az időtöket, de ezt most jólesett leírni.

Nefelejts (18+)

2018. június 25. - JuS

Ez a történet sem hemzseg fantasy vagy sci-fi elemekben. Mondhatni majdnem teljesen hétköznapi. De most ehhez jött az ihlet, és valójában ez egy instant és lebutított verziója egy másik ötletemnek, amit nem tudom, valaha lesz-e időm megírni...


 

A helyiség félhomályában a képernyőkön különböző kódok futottak szüntelen. Azt hittem, Mewik már nincs bent, annyira nagy volt a csend, ám ahogy belestem a résnyire nyitott ajtón, megpillantottam az egyik gép előtt, amint üveges tekintettel bámulja a monitort. Halkan megköszörültem a torkomat.
– Jól vagy? – nyitottam ki jobban az ajtót és bedugtam rajta a fejem.
Mewik azonban nem vett észre. Igyekeztem nagyobb zajt csapni, mikor beléptem a teremnek is beillő szobába. Erre már felém pillantott és lejjebb engedte orrán a szemüvegét.

Tovább »

Ami késik, nem múlik... (helyzetjelentés)

2018. június 05. - JuS

Tudom, hogy eltelt több mint egy hónap és semmi újjal nem jelentkeztem. Sajnos van ilyen, hogy egyszerűen nem találom a helyem, nem tudok koncentrálni, nem haladok semmivel, aztán máskor meg, ha minden klappolna is, akkor egyszerűen nem jut időm leülni írni. (Ez utóbbi elmondhatatlanul frusztráló, de a halaszthatatlan feladatok sajnos a hobbik elé kerülnek.) A múlt héten minden este tíz perc után elaludtam a géppel az ölemben. Ha meg nem úgy, akkor az asztalnál ülve és a fejemet támasztva. (És ezen már a koffein se segít.) Igen, ebbe belejátszik a rendszeres izomláz, mert eljárok egy ideje edzeni. Ezen a kezdeti húzós izomlázon szerencsére még egy-két hét és túllendülök. De azért nehéz visszaszokni a rendszeres mozgásra.

Eredetileg úgy tűnt, hogy egy újabb nem fantasy történettel készülök el nemsokára, de aztán ez nem sikerült főleg idő hiányában , és kiestem a hangulatából, majd erőltetve sem tudtam már befejezni. Talán majd valamikor máskor. A napokban viszont elkezdtem egy rövidnek szánt fantasyt, amivel reményeim szerint tényleg belátható időn belül elkészülök. Ez akárcsak pár régebbi történetem a természetet kapta díszletként, és szintén nem jelenkori. Remélem, valóban hamarosan elkészülök vele, de egyelőre semmit nem ígérek előre, mert mostanában semmi nem úgy alakul, ahogy eltervezem...

Mert tilos (18+)

2018. május 01. - JuS

Rendhagyó módon ez most nem egy fantasy történet (nem is tudom, hány éve annak, hogy valami valóban hétköznapi sztorit írtam), hanem egy klasszikus tanár-diák egymásba gabalyodás, természetesen a tőlem megszokott stílusban. Annak kompenzálásaként készült, hogy soha nem volt egyetlen tanárom sem az érettségiig, aki legalább feleannyira megmozgatta volna a fantáziámat, mint szerettem volna. :) Meg hát az előző sztori után azért még nehéz leszakadnom a témáról...


 

A fene akart elmenni arra a nyavalyás kirándulásra. Nem szerettem annyira az osztálytársaimat, hogy komolyan vegyem a szüleim meg más felnőttek okoskodását, hogy milyen jó lesz majd ezekre az együtt töltött napokra visszaemlékezni. Lesz a francokat! Ám ez alól sem húzhattam ki magam, mint megannyi más vacak sulis program alól. Hogy az örömöm ráadásul igazán teljes legyen, az ofőn kívül pont a biosztanárunk ért rá velünk jönni. Az a szemét hapsi, aki minden egyes dolgozatomban keresett és talált valamit, amiért ha pontokat nem is vonhatott le, de odaszúrhatott pár félreérthető vagy gúnyos megjegyzést. Senkivel nem gecizett annyit, mint velem, pedig talán az egyik legjobb bioszos voltam az osztályban, és az előző tanár sem cseszegetett soha, sőt szinte mindig csak dicsért. Azonban minden igyekezetem hiábavaló volt, ez a pasi, Fronn, mindig belém kötött, mintha ez lett volna a legjobb szórakozása.

Tovább »

Mert ezt most ki kell írnom magamból

2018. április 19. - JuS

Rendhagyó bejegyzés következik:

Szeretném közreadni, hogy egy kedves (nem, nem volt az) bétázóm szerint minden mondatom rosszul szerkesztett, illetve olvashatatlanul sok névelőt használok, és a legfontosabb: buta vagyok (mert indoklást kértem néhány általa kifogásolt dologhoz).

Az illető bemutatott nekem egy tipikus játszmázást. Mondott egy szubjektív kritikát, amit objektívnek próbált beállítani. Én, megmondom őszintén, nem vagyok biztos a dolgomban helyesírás és nyelvhelyesség terén, ezért megkértem, hogy adjon már valami forrást, amiből az általa említett dolgokról tájékozódhatok, és amik alapján azokat megtanulhatnám. (Ha már eddig esetleg rosszul tudtam.) Ő erre belém veszett, hogy én az igazamat bizonygatom. WTF? Mondanom sem kell, hogy semmit nem kaptam, csak a lebaszást, hogy buta vagyok. Azért sajnálom, hogy nem sikerült kizökkenteni a játszmázásból, hiszen akár még szolgálhatott volna hasznos észrevételekkel, ő viszont ebből láthatóan nem kért, csak bizonygatta nekem (üres szavak), hogy ő milyen fene nagy szakmai alázattal rendelkezik... de nem tudott egy nyamvadt megbízható forrást ajánlani a továbbiakhoz, meg úgy egyáltalán a saját szavaival előadott indoklás sem jött össze. Csak azt hajtogatta, hogy ez tény és kész. És a slusszpoén: megsértődve letiltott. Ő. Mert kérdéseim voltak felé. És még bizonygatta, hogy ő igenis segít. De úgy látszik, kizárólag akkor, ha a maga számára kényelmes kérdést kap. Ha nem, akkor sértődés a vége.

Rég volt ilyen emberrel dolgom. Mindegyik hasonszőrű egy érdekes, de egyben bosszantó tapasztalat is. Ez a bejegyzés pedig az én elégtételem, mert a játszma okozta feszültségtől meg kell szabadulnom. És így a legegyszerűbb.

Szóval a konklúzió:
Egy szörnyű vicc az, amit itt művelek, közröhej (bár ő ly-nal írta, de azért én maradok a helyes alaknál), hogy publikálni merem egyáltalán bárhol az írásaimat, szóval ne olvassatok tőlem semmit, mert úgy szar, ahogy van. :D

3 komment
Címkék: csak úgy

Blogos helyzetjelentés

2018. április 12. - JuS

Tudom, hogy lassan ideje lenne valami újjal előrukkolni, de... egyszerűen fáradt vagyok. Esténként simán elalszom a gép előtt ülve, nappal meg dolgozni vagyok - és mindegy, hogy koffeinnel vagy anélkül, de munka közben is simán ugyanez a helyzet, úgyhogy hagyjuk is... (Viszont most a legújabb munkahelyemre nem panaszkodom, sőt!) Délutánonként/kora esténként pedig túl nagy a nyüzsi körülöttem ahhoz, hogy egyetlen értelmes mondatot le bírjak írni. A hétvégéim idejét is lopják rendesen, lényegében emiatt vagyok folyamatosan fáradt, mert soha nincs elég időm egy jót aludni. (Napi négy óránál több valahogy sosem sikerül.) És hiába dobja meg a kreativitást a fáradtság, amikor azonban az ember két mondat elolvasása után már álmodik, az úgy nem működőképes állapot. :D Szóval egyelőre várom a csodát, hogy leszakadjon rólam mindenki és pihenhessek végre. Mert amúgy van egy csomó félkész írásom, amiket befejezhetnék, ha időm és energiám jutna rá. Remélem, egy-két héten belül jut is. Különben el fogok küldeni mindenkit a jó k... szóval oda. Függő vagyok, na. Ha nem hagynak visszavonulni a hobbimhoz, akkor előbb-utóbb kiakadok.
No, és elég is ennyi rinyálás a részemről, de ezt most jólesett leírni.

Májusra pedig biztosan kerül fel valami újabb történet. Hogy hosszú, rövid, valaminek a folytatása, vagy tök új, azt még nem tudom. Majd, amihez épp kedvem lesz.

Pokoli nász - IX. (befejező) rész

2018. március 25. - JuS

Figyelmeztetés: A sorozat enyhébb horrorba hajlik az események előrehaladtával. Szexuális erőszak és gyilkosság is előfordul benne. Arachnofóbiában szenvedőknek nem ajánlom.


Szürke felhők borították aznap az eget, az idő kérlelhetetlenül esőbe hajlott. Rahn idegesen dobolt az ujjaival a kormányon, amíg a piros lámpánál várakozott. Nem került nagy erőfeszítésébe kideríteni, hogy Enna valóban a tanulmányi rendszerben nyilvántartott levelezési címén lakott. A férfi a reggel megtartott órája után rögvest autóba ült és elindult abba az egyetemhez közeli utcába. Remélte is meg nem is, hogy otthon találja a lányt.

Tovább »

Pokoli nász - VIII. rész (18+)

2018. március 04. - JuS

Figyelmeztetés: A sorozat enyhébb horrorba hajlik az események előrehaladtával. Szexuális erőszak és gyilkosság is előfordul benne. Arachnofóbiában szenvedőknek nem ajánlom.


Gref nem szólt senkinek. Úgy tett, mintha soha nem járt volna azon a már estébe hajló késő délutánon a kollégája szobájában. Ennán és rajta kívül senki nem tudta, mi történt ott, Lathrt pedig egyszerűen csak eltűntként keresték a hatóságok. Talán megérdemelte a férfi a sorsát. Mindenesetre Gref és ő különösebben sosem kedvelték egymást, de nem is nagyon zavarták egymás köreit. Az azonban nem hagyta nyugodni a férfit, ami Ennával történt. Mégis mi lett belőle? Devan tette volna vele? Abszurd volt az egész történet, ám a saját szemével látta, hogy a lány igazat beszélt.

Tovább »

Pokoli nász - VII. rész (18+)

2018. február 10. - JuS

Figyelmeztetés: A sorozat enyhébb horrorba hajlik az események előrehaladtával. Szexuális erőszak és gyilkosság is előfordul benne. Arachnofóbiában szenvedőknek nem ajánlom.


A lány egész testében remegett, a szeme égett a sírástól, a nagyajkai és a hüvelye sajogtak attól, amit Lathr tett vele. Ingatag léptekkel igyekezett minél messzebb a férfitól. Tudta, hogy óriásit hibázott. Azt akarta, hogy valaki ott és akkor meghaljon, vagy legalább életveszélyesen megsérüljön. De ehelyett minden ugyanúgy maradt, mint volt, kivéve, hogy magára haragította a tanárt, aki ahelyett, hogy feletette volna a fekete bestiákkal, inkább brutálisan megerőszakolta. És valószínűleg még többször is meg fogja tenni, hiszen elengedte, nem ölte meg, csak kiélvezte a szenvedését.

Tovább »

Befejezések

2018. január 29. - JuS

Hm... rég kérdezősködtem, most meg én is pont ezen gondolkodtam, úgyhogy megkérdezem tőletek is.

Ti mit szerettek jobban? Ha boldog véget ér egy történet, vagy ha nem?

Bevallom, hogy én erre nem igazán tudok válaszolni. Láttam/olvastam már boldog befejezést nem is egyet, ami nem igazán jött be, de sok felkavaró befejezés szintén nem tetszett. Olyankor úgy gondolom, hogy én ennél jobbat tudok... utána meg rájövök, hogy a nagy francokat. :)

Ha nem találsz megfelelő választ, írj egyet kommentben. :)

-------
Update 02.03.: Na, erre az elsöprő többségre nem számítottam. :D
(A jelenlegi állás szerint 16 a jó befejezés, 3 a felkavaró, 5 pedig a mindegy.)
Ezek után fog csak igazán feszélyezni, ha valaminek épp nem jó befejezést szánok...

3 komment
Címkék: blogdolgok