Szinte mesébe illő szexuális összhangban teltek immár a napjaik. Nhoura hüvelye kezdte megszokni az igénybevételt. A gátját sem feszítette már annyira a vastag hímtag, a nagyajkainak bőre is hozzáedződött a heves súrlódáshoz. A fájdalmat pedig, ami még maradt, enyhítette a rengeteg nedve meg az egymásra hangolódásuk mámora. Kívánta a férfit, magában akarta érezni, izgatta az enyhe fájdalom is, amit a farka okozott. Elbűvölte a dominanciája, az ereje, a határozottsága. Már nem a fogva tartóját látta benne. Nem tudta, hogy a sok fantáziálás volt-e az oka, vagy az, hogy a férfi rendesen gondoskodott róla, de egészen megkedvelte.

Az Emberevőre egyszerre megfoghatatlan nyugtalanság és békés elégedettség telepedett. Látta, hogy a lány olykor félszegen keresi a tekintetét. Ahogy összenéztek, úgy tűnt számára, hogy Nhoura zavarba jön tőle. Szerelmes lenne? Belé? Abszurd ötlet! Mégis kamaszos izgalommal figyelte a megváltozott viselkedését. Hihetetlennek tűnt, ami velük történt. A beszélgetéseik is megszaporodtak, már nem kerülte őt többé látványosan. Sőt, inkább kereste a társaságát.

Igazán meleg volt az idő aznap. A ruháik odakint száradtak, ők pedig meztelenül hűsöltek a csarnokban. Nhoura néhány fiatal gerle megsütött, apró testét bámulta maga előtt egy tálon. Nem is tudta, hogy sajnálja-e őket, vagy inkább hálás legyen nekik, hogy jókor voltak jó helyen - legalábbis számukra. Egészen hozzászokott már, hogy minden nap van mit ennie.
- Tényleg eszel embert? - kérdezte meg aztán teli szájjal a démonfajzattól azt, ami már régóta piszkálta.
- Általában nem - válaszolta erre ő, miután lenyelte a falatot. - De ha nincs más, akkor szoktam.
Nhoura látványosan elfintorodott.
- Ugyan már! Mi különbség van hús és hús között? - kérdezte a szemébe nézve a férfi. - Emberből van-e vagy sem, kit érdekel! Te inkább éhen halnál?
- Nem tudom - vonta meg a vállát Nhoura. - Talán igen.
- Hülye vagy - csóválta meg a fejét a démonfajzat.
- Nem baj.
- A te dolgod - hagyta rá.
Percek kérdése volt csupán, hogy eltüntessék a madarak inas húsát a csontokról.
- Mi van? - nézett aztán Nhoura szemébe a férfi, mikor kezdte zavarni, hogy kitartóan bámulja már egy ideje.
- Ki voltál azelőtt? - kérdezte erre ő.
- Mit számít ez? - vonta össze Yanh a szemöldökét.
- Csak érdekel.
- Nem akarok róla beszélni. A normális emberek, vagy belehaltak, mikor a rengés után a felhők belepték a felszínt, vagy túlélték, de maradtak ugyanazok, akik voltak. Nem én akartam ilyenné válni.
- És a változás? Azt mondják, fájdalmas. Tényleg az?
A démonfajzat elfordította a tekintetét. Úgy egy perc múltán kezdett csak bele a válaszba továbbra is félrenézve.
- A változás... kegyetlen volt. Mintha széttépték volna a testem és úgy is maradt volna. Rosszabb, mint szenvedések közepette meghalni... Nem voltam ilyesmire felkészülve, rendesen odabaszott. A kínok nagyon lassan enyhültek... mentálisan megtörtem közben. Teljesen. Hetekig fogalmam sem volt róla, hogy ki vagyok és mit keresek ezen a világon. Talán jobb is lett volna, ha úgy maradok. De... idővel kitisztult a fejem, és rám szakadt az egész kibaszott valóság.
Hirtelen fordult aztán vissza a lányhoz, egészen megrémítve őt. A szeme mintha izzani kezdett volna, de a vöröses derengés elenyészett a szikrázó napsütés ablakokon át betolakodó fényében.
- Félsz tőlem? - kérdezte Yanh.
- Néha igen - felelte halk hangon Nhoura.
- Talán gyakrabban kéne - állt fel mellőle hirtelen a férfi, majd szó nélkül otthagyta.
A lány megkavartan bámult utána.

Az izzasztó meleg mintha lelassította volna az időt. A percek lomhán vánszorogtak, fokozatosan elhomályosítva a kellemetlen beszélgetés nyomait. Nhoura eltakarította maguk után a maradékokat, aztán tehetetlen unalom kezdte feszíteni belülről. Talán tényleg jobban kéne félnie a démonfajzattól... ahogyan eleinte is tette. Ám mostanra teljesen elveszítette a józan ítélőképességét. Hacsak a férfira gondolt, bizsergett a lába köze, kívánta őt, vágyta magában érezni, vágyta a mozdulatait, hozzá akart érni a testéhez. Nem érdekelte, hogy könnyedén bánthatná és akár meg is ölhetné. Már nem hitte, hogy megtenné ezt vele. Azt viszont biztosra tudta, hogy minden alkalommal alaposan elintézi. Hogy úgy megdugja, hogy utána a kielégülés minden mást kisöpör a fejéből. Erre vágyott most is. Lassú léptekkel indult meg kifelé a csarnokból. Hunyorogva mérte fel a gyártelep udvarát a vakító napsütésben.
- Engem keresel? - hallotta meg hirtelen balról a férfi hangját.
Mielőtt válaszolhatott volna, Yanh már mellé is ért.
- A ruháid - nyomta a kezébe a cuccait.
- Ezek még ráérnek - dobta le őket rögtön a földre Nhoura.
Végigpillantott a férfi meztelen, szívósan izmos testén és érezte, ahogy erre a nedve megállíthatatlanul csordogálni kezd hüvelyéből. Közelebb lépett a démonfajzathoz, a szemébe nézett, miközben kivette a kezéből az ő ruháit is, és a sajátjaira dobta. Tekintetéből egyértelmű volt, hogy mit akart: őrülten vágyott a férfira. Yanh aztán elkapta, a falhoz szorította és vadul megcsókolta. Jólesett Nhourának, imádta a démonfajzat erőszakos, mégis szenvedéllyel teli csókjait. Egyikük sem gondolta, hogy valaha ilyen helyzetbe kerülnek majd. A lány nem hitte, hogy egy veszélyes elfajzottat fog kívánni, a démonfajzat pedig nem hitte, hogy egy átlagos nőnek fog még tudni élvezetet adni. Mindkettejüket megrészegítette a tudat, hogy valami különleges dolog történik közöttük. Nem vettek már tudomást arról, amit azelőtt tett a férfi. Nhoura nem akart tudni a kéthétnyi erőszakról.

Tombolt bennük a vágy. Nhoura többször is megharapta a férfi ajkát, miközben ő lefogta a csuklóját. Utána azonban Yanh olyan erőteljesen nyomult át nyelvével a szájába, hogy nem tudott mást csinálni, csak hagyni, hogy tegyen vele, amit akar. Élvezte, hogy erősebb volt nála. Élvezte, hogy erőszakosabb volt nála. A démonfajzat végignyalta Nhoura ajkait, aztán a lába közé nyomta a kemény farkát.
- Dugj meg... kúrj szét, ahogy szoktál - suttogta erre ő.
- Imádlak, te lány!
Azzal a férfi felkapta Nhourát, és hirtelen a farkába húzta. Ő átkulcsolta a derekát a lábaival, Yanh pedig a falnak nyomta a hátát. Vastag hímtagja vad ütemben járt a nyúlós nedvtől síkos hüvelyben. A lány olykor megfeszítette az izmait, hogy a férfi felnyögjön a szorítástól. Majd ezután inkább akkor szorította össze hüvelyét, mielőtt Yanh visszatolta volna belé a farkát. Megőrjítette őket, ahogy a vaskos szerszám minden ilyen alkalommal utat tört magának az izmos falú alagútba. Nhourát szinte már túlzottan hamar repítette a csúcsra, a férfi még húzta egy ideig, amíg bírta, de aztán megadta magát ő is az élvezetnek és befeszülten meg-megremegve ürítette spermáját a lányba.

A kinti forróság már épp enyhülni látszott, a testük viszont olyan izzadt volt, mintha még csak akkor hágott volna a nap az ég tetejére, hogy a bőrüket égetve hevítse őket. A férfi hosszabb tincsei a homlokához tapadtak, akárcsak a lány barnásvörös haja annak kecses ívű hátához. Csendben várták, hogy a démonfajzat készen álljon a következő menetre. Nhoura megszokta már és megszerette, hogy egy rövid szünet után másodszor is kielégül benne a férfi. Jólesett neki, ahogy a megtermett farok teljesen kitöltötte őt, élvezte a feszítést. Tetszett neki, hogy Yanh annyira beindul tőle. Különlegesnek érezte ettől magát, talán életében először. A hímtag pedig nemsoká újra harcra készen állt. A férfi lassú mozdulatokkal indított. Mélyen hatolt a lányba, majd egészen hosszan ki is húzta hüvelyéből a farkát, hogy aztán megint tövig merülhessen belé. Mindketten beleborzongtak az elnyújtott élvezetbe, ám hamar gyorsult a tempó, és a természet messzi, halk hangjaitól övezett csendet kéjes nyögések töltötték be. Nem kellett visszafogniuk magukat, senki nem hallhatta őket, senki elől nem kellett elbújniuk, hiszen a démonfajzat kellően nagy területet tudott a magáénak, ahová nem merészkedett senki környékbeli. A férfi leengedte a lányt a földre, majd megfordította maga előtt. Nhoura a falnak dőlt és kitolta hátra a fenekét, hogy könnyebben utat találjon a meredező férfiasság forró hüvelyébe. Yanh azután határozott lökésekkel dolgozta, majd pillanatokon belül kezdte teljesen elveszíteni a fejét. Tiszta erejéből a falhoz szorította, és olyan brutálisan nyomakodott belé, hogy Nhoura levegőt is alig kapott. Valójában teljes testében bizsergett a vad élvezettől. Imádta, hogy ennyire meg tud őrjíteni egy férfit. Egy veszélyes férfit. Újra és újra összecsattant a bőrük. Nhoura szinte kívülről látta magukat. Elképzelte, ahogy a démonfajzat testén feszülnek a már-már emberfeletti izmok, ahogy csillog az izzadság a bőrén, ahogy szemében őrület tükröződik. Az élvezet okozta őrület. Ami fájdalmasan intenzív, és amit aztán zsibbadt nyugalommá szelídít a kielégülés. A férfi nemsoká felnyögött, farkából pedig másodszor is kirobbant forró magja.

Mire a démonfajzat kivette a férfiasságát a lányból, felhők takarták el a napot az égen. Az eső aztán perceken belül megérkezett, ezúttal melegen szitálva. Yanh és Nhoura behúzódtak a csarnokba. A levegő egyre fülledtebbé vált, szinte tapintható volt a pára körülöttük. Hiába vették magukra a ruháikat, hamar megszabadultak tőlük újra. Nhoura élvezte, hogy egymaguk voltak, és megtehették, hogy meztelenül legyenek, ha úgy tartotta kedvük. Szívesen legeltette a szemét a férfi testén. Ritkaságszámba ment, hogy egy magasabb rendű elfajzott külsején semmi különösebben furcsa változás ne történjen. Sokaknak megnyúltak a végtagjaik, vagy több csigolyát növesztve, gerincük hosszú farokban végződött. Egyesek testét teljesen vagy részlegesen bunda borította vagy épp pikkelyek, mások tapadókorongokkal rendelkeztek. Mintha csúfot űzött volna belőlük az evolúció. Ám bármennyire is furán mutattak, egytől egyig erősek és veszélyesek voltak. Ez a démonfajzat azonban akár le is tagadhatta volna, hogy közéjük tartozott. Vajon miben volt más, mint a többiek?

Az eső kitartóan szitált, a felhőréteg meg egyre csak vastagodott az égen. A férfi a cuccait rendezgette, Nhoura pedig kifelé bámult a nagy kapuból a lassan ázó külvilágra. Hamar telt az idő. Hamarabb, mint várta. Már épp arra gondolt, hogy ideje lenne felöltözni, ám egyre jobban zavarta a koszos, összetapadt haja. Egyre jobban csábította a sok víz adta lehetőség arra, hogy végre hónapok után rendesen megmossa. Hiába igyekezett mindig átfésülni az ujjaival és a lehetőségeihez mérten tisztán tartani, a körülmények sokszor egyáltalán nem segítették ebben. Néha már azon is elgondolkozott, hogy rövidre vágja, ám végül mindig inkább felkötötte, ha nagyon zavarta. Nem tudta, megteheti-e, hogy szó nélkül elhasználja erre az összegyűjtött víz legalább harmadát. Így inkább odasomfordált a férfihoz, majd miután hosszan bámulta, ahogy a régi szerszámokat válogatja, végül csak kibökte, amit akart.
- Megmoshatom a hajam?
- Minek kérdezed? Csináld! - vágta rá Yanh gondolkodás nélkül.
- De sok víz kell hozzá...
- És? - nézett aztán rá a férfi. - Van bőven. Úgyis megint esik, hamar újratöltjük az edényeket.
Azzal Nhoura alig észrevehetően vállat vont, majd nemsoká bele is fogott. Előre hajolva a fejére öntötte az egyik kisebb edényből a hűvös vizet, és elkezdte kibontani az összetapadt tincseit. Volt vele dolga rendesen, de negyed óra és még két edénnyi víz után siker koronázta a küzdelmét. Alaposan kicsavarta a hajából a vizet, majd hátradobta, immár tisztán és csomóktól mentesen. Keresett egy tisztább ruhát és belecsavarta, mert bár az idő még mindig kellemesen langyos volt és odakint is meleg eső esett, mégis fázott a hideg víz után.

Ekkor Yanh hozzá lépett, és erőteljesen magához rántotta a derekánál fogva. Meztelen bőrük összeért, a férfi merev hímtagja pedig a lány hasához nyomódott. Megemelte Nhoura állát, a szemébe nézett, majd lehúzta hajáról a szürke anyagot, és vizes tincsei közé túrt ujjaival. Mire ő bármit is mondhatott volna, érezte ahogy hihetetlen gyorsasággal párolog el a víz a hajszálai közül. Csodálkozva nézett a férfira. Ő csak megvonta a vállát, majd megcsókolta.
- Gyere, ma még csak egy volt - suttogta a szájába. - Azóta áll, hogy a hajadra öntötted a vizet.
Egy régi, kopott, fémből készült széket kapott aztán elő az egyik polc alól. Elhelyezkedett rajta, majd a lányt háttal az ölébe, egyúttal a farkába is ültette. A nyakába csókolt, finoman mozgott alatta, közben a melleit markolta. Nhourából úgy folyt a nedve, hogy a démonfajzat vaskos hímtagja talán még soha olyan könnyedén nem csúszott benne.
- Imádlak - súgta a fülébe a férfi, és óvatosan megharapta a vállát.
A lány felnyögött, majd abba sem hagyta. Újabb és újabb nyögések hagyták el ajkát. Kínzó kéjt érzett minden porcikájában, mikor a vastag hímtag épp elmerült benne.
- Mélyebbre - kérte elhaló hangon.
Yanh megmarkolta kétoldalt a csípőjét és minden lökésénél erősen húzta magára. Nhoura beleborzongott. Aztán a teste megremegett. Többször is egymás után, majd egybefolyt az egész és vonaglott a férfi kezei között. Azonban még nem ért a csúcsra, az még csak ezután következett. Hangosan szakadtak fel belőle az élvezet hangjai, mikor minden izma megfeszült. Hüvelye ütemesen húzódott össze a démonfajzat férfiassága körül, ezzel őt is nyögésekre kényszerítve. A férfi imádta, ahogy ilyenkor összeszűkült a lány. Hirtelen felállt, Nhourát pedig közben a földre nyomta. Megtartotta a csípőjét, hogy négykézláb maradjon előtte, aztán belelökte a lüktető farkát. Eszeveszett gyors ütemet diktált. Tudta, hogy alig bírja már, de még a lányban akart lenni, érezni akarta a férfiasságát szorító, síkos hüvelyt. Maga elé képzelte Nhoura fájdalmas élvezetet tükröző arcát, aztán hörögve élvezett el. Sokáig benne maradt még. Finoman végigsimított a derekán, majd a csípőjén és a fenekén. Óvatosan mozgatta hüvelyében a lassan elernyedő hímtagját, közben a hátára hajolt és jobb kezének ujjaival a vörösesbarna szőrszálak között megbújó csiklóra siklott. Alig-alig kezdte simogatni és szétkenni rajta a farka mellett kifelé csordogáló spermát, a lány már olyan őrülten zihált újra, mintha még el sem élvezett volna. Yanh erre ujjaival egyre fürgébben járt rajta oda-vissza, és élvezettel hallgatta, ahogy a zihálást újból nyögések váltják fel, majd Nhoura ringatózni kezdett előre-hátra, mintha erőseket lökött volna rajta.
- Még! Még! Ne hagyd abba! - tört ki aztán a lányból szinte kiabálva.
Hüvelye többször összerándult az egyre ernyedő farok körül, majdnem kitolva magából, majd az egész teste megremegett, és hangosan ért a csúcsra.

Yanh hagyta egy ideig pihegni, majd elégedetten kicsúszott belőle. Magával húzta, miközben felegyenesedett. Bal kezével elkapta az állát, és megcsókolta. A másik kezével a fenekébe markolt, hogy ujjairól a spermát oda kenje, és ne a frissen mosott hajába. Nhoura hagyta, hogy tegyen vele, amit csak akar. Nem bírt, de nem is akart gondolkozni. Szinte lebegett a kielégülések okozta mámorban. Élvezte, ahogy a bőrük egymáshoz ért, imádta, ahogy a férfi nyelve játszik az övével. Furcsán kielégítő érzést adott számára, hogy egy ilyen durva elfajzott hajlandó volt kényeztetni őt... hogy hajlandó volt meglágyulni felé.

***

A nem várt forróság, ami napközben odakint uralkodott, a semmibe veszett, mire leszállt az éj. A férfit nem zavarta a sötét, jól ismerte a terepet a területén. Elgondolkodva járta végig a láthatatlan falat, amit a lány miatt húzott fel a megismerkedésük másnapján. Az akadályt egyedül Nhourához igazította, más számára mintha ott sem lett volna. Olyan távolinak tűnt az egész. Furán érezte magát, ha visszagondolt rá, hogy a lány az elején mennyire tiltakozott. Jólesett neki, hogy azóta már nem utasította el, sőt ő maga kezdeményezte a szexet. Mélyet szippantott a hűvös éjszakai levegőből. Nem merte kimondani, de boldog volt.
Szétoszlatta a láthatatlan falat.
Többé nem akarta fogva tartani Nhourát. Úgy gondolta, magától is mellette marad már.

Mire visszatért, már csend honolt a csarnokban. Nhoura a saját helyén feküdt. Ritkán aludtak csak együtt. Bár a férfi szerette éjjelente ölelni a lányt, ám nem akart túlzásba esni. Így is zavarba hozta, hogy annyira összemelegedtek. Nhoura azonban csupán látszólag aludt, valójában csak forgolódott és bizsergett a lába köze. A nedve pedig olyan nyúlósan folyt, hogy inkább nekivetkőzött, hogy ne a tiszta ruháját árassza el teljesen. Csendben hallgatta, hogy alszik-e a démonfajzat, de ezúttal a lélegzetvételeiből nem igazán tudta eldönteni.
- Yanh, alszol? - kérdezte aztán percek múltán halkan, de elég hangosan ahhoz, hogy ha ébren volt a férfi, még bőven meghallja.
- Mit akarsz? - mordult fel álmos hangon a démonfajzat.
Nhoura nem válaszolt, hanem felkelt, és a sötétben tapogatózva elbotorkált hozzá.
- Add a kezed! - kérte, amikor elért a férfihoz.
Ő a hangja irányába nyújtotta a kezét, Nhoura megfogta, a másik kezével pedig kitapogatta a takaróját és lehúzta róla. A férfi öle felett átdobta a lábát és ráült.
- Meztelen vagy - állapította meg Yanh, amikor végigsimított a hátán.
- Te is lehetnél az - suttogta a szájába a lány, aztán megcsókolta.
A férfi rögtön olyan éberré vált, mintha nem is az álom és ébrenlét határán egyensúlyozott volna még alig egy perccel előtte. Tetszett neki Nhoura telhetetlensége. Jó érzéssel töltötte el, hogy ilyen őrült vágyat képes ébreszteni egy nőben, akivel ráadásul eleinte egyáltalán nem bánt jól. A csók közben a mellét simogatta, ujjaival derekán és csípőjén játszadozott. Érezte, hogy újra és újra borzongás fut át ettől rajta. Aztán Nhoura hirtelen elszakadt Yanh ajkától, és feltűrte a pólóját. A férfi felállította magáról a lányt, majd pillanatok alatt megszabadult a ruháitól. Azután az ölébe rántotta, miközben visszaült a fekhelyére. Szenvedélyesen tapadtak újra egymás ajkára. A démonfajzat élvezte, ahogy Nhoura beletúr a hajába a tarkójánál, ő maga pedig a lány testét járta be a tenyerével. Imádta a kis melleit, a keskeny derekát, a vékony, de erős combjait. Mióta maga mellett tartotta, egészen összeszedte magát Nhoura, látszott rajta, hogy napi rendszerességgel evett.

A férfi aztán ujjait a síkos hüvelybe nyomta. Rögtön kettőt, de még így is olyan könnyedén csúszott bele, hogy túl kevésnek érezte. Egy darabig azért mozgatta benne, közben végigtapogatta belül a nyálkahártya egyenetlen felszínét, majd felnyomta még egy ujját, és végül még egyet. Nhoura zihált.
- A farkadat akarom! Tedd már belém! - tört ki belőle.
A férfinak sem kellett több. Alig várta már, hogy a kőkeményen álló férfiasságát végre a lányba meríthesse. Ujjait kihúzta belőle, majd végigkente róluk a nedvet a lány kiszáradt ajkán és mutatóujját finoman bedugta a szájába. Nhoura engedelmesen lenyalta róla a saját nedvét, majd erősen megszívta. Rettentően felkorbácsolta ezzel a férfi vágyát. Yanh vadul megcsókolta, aztán átfordult vele, és már bele is tolta a farkát a forró, nedvtől tocsogó hüvelyébe. Nem volt durva, de finom sem igazán. Átadták magukat a vágynak. A sötétben csak az összefonódó, meztelen testük nyújtott egymásnak biztos pontot. Az éjszaka hűvös levegőjét meg sem érezték, a folyamatos mozgás melegen tartotta őket. A démonfajzat úgy csókolta Nhourát, mintha szerelmes lett volna a lányba. Nagyon rég érzett ilyet utoljára, teljesen elbódította elméjét. Úgy szerették egymás testét, ahogy a régi világban is tették volna. Yanh hagyta, hogy az élvezet kisöpörjön minden nyomasztó gondolatot, érzést és emléket a fejéből. Nem akart több lenni egy egyszerű férfinál, aki vadul szeretkezik egy nővel, hogy a végén mindketten kielégüljenek. Nem akart erőszakos lenni, nem akart fájdalmat okozni. Sosem akarta ezeket. Vissza akarta tekerni az időt. Vissza. Nagyon régre. Már maga sem tudta hova. Nhoura átkulcsolta a derekát a lábaival. Ő lassan és erőteljesen hatolt belé, olyan mélyre, amennyire csak tudott. Beleremegtek mindketten. A lány pedig ösztönösen összeszorította hüvelyét. Majd megismételte minden alkalommal, amikor a férfi tövig merült belé. Ahogy egyszer igazán erőteljesen körbeölelte a vaskos hímtagot, felnyögött, aztán megfeszülve élvezett el. Yanh még bírt pár lökést, aztán ő is követte a lányt.

Csendben pihegtek. Yanh Nhoura mellé feküdt, majd háttal szorosan magához ölelte. Mélyen beszívta tiszta hajának illatát. Azt kívánta, hogy abban a pillanatban szűnjön meg az egész világ, és ő boldogságban úszva távozzon az élők sorából, hogy többé semmi rossz ne történhessen már vele.