Tudtam, hogy egyszer még megszívat az a bolond öregasszony a másodikról. Képes volt a képzelgései miatt rám hívni a rendőröket, pedig valójában semmi oka nem volt rá. Nem tudhatta, hogy a FutuRantól szöktem meg, hiszen olyan rossz volt a látása, hogy egy kutyát is alig tudott megkülönböztetni egy nagyobb macskától, nem hogy felismerjen egy szar kép alapján. A szomszéd csaj sem ismert fel, és senki a házban. Sosem hittem, hogy annyira nemtörődöm a társadalom, de szerencsémre tévedtem. A rendőrök közül viszont, akik kijöttek, az egyik felismert és ha nem egy első emeleti lakásban húztam volna meg magam, nem is tudom, hogyan menekültem volna előlük olyan gyorsan. Hiába tették rugalmasabbá a csontjaimat azok az őrült kutatók, így sem tehettem meg akármit. De azt az ugrást az ablakból még éppenhogy. Az addigra jól ismert utcákon gyorsan megtaláltam a legjobb menekülő útvonalat. Hallottam, ahogy sokasodnak a szirénázó rendőrautók a környéken és biztos voltam benne, hogy rajtuk kívül a FutuRan begyűjtői is úton vannak már. Na, velük semmiképp nem szerettem volna találkozni. Minél messzebb, minél távolabb akartam jutni attól a helytől, ahol a keresésemre indultak. Felhívtam volna Altont, ha nem épp a kezemben merül le a rohadék mobilom. Így akkor csak magamra számíthattam. Igyekeztem feltűnésmentesen közlekedni, minél nagyobb tömegben elvegyülni. Egyik buszról a másikra szálltam, aztán mire elértem az első külvárosi kerületet, már tudtam, hol húzhatom meg magam ideiglenesen. A Sayovan parkban volt egy régi étterem, amit évekkel azelőtt bezártak és senkinek sem kellett az épülete. Az emberek azonban kíváncsiak és szeretik az ilyen elhagyott helyeket, ezért én is jártam már ott éjszaka illegális partikon. Nappalra azonban mindig kiürült a hely.

Úgy volt, hogy azon a nyári szombat délutánon Shannal és a többiekkel találkozom és elmegyünk a közeli tóhoz lábat lógatni, meg hülyülni. Ám kedvenc barátnőm végül nem ért rá, így magamra maradtam a srácokkal. Thark autójában ülve, kifelé bámultam az ablakon és fél füllel hallgattam Ned és Zack hülyülését. Éreztem, ahogy a srác szabad kezét ezúttal is combomra csúsztatja. Thark és köztem olykor több volt, mint haveri viszony, de nem volt a pasim. Azon a napon azonban csókkal üdvözölt, amire a többiek rögtön lehurrogtak minket, hogy ne előttük faljuk már föl egymást. Az autóval végül a külváros legnagyobb parkja, a Sayovan park mellett álltunk meg. A srácok nagymenő stílusban szálltak ki, majd rögtön rágyújtottak egy cigire. Thark kérdőn felém nyújtotta a nyitott dobozt, de én megráztam a fejem. Ő megvonta a vállát.