Rendhagyó módon ez most nem egy fantasy történet (nem is tudom, hány éve annak, hogy valami valóban hétköznapi sztorit írtam), hanem egy klasszikus tanár-diák egymásba gabalyodás, természetesen a tőlem megszokott stílusban. Annak kompenzálásaként készült, hogy soha nem volt egyetlen tanárom sem az érettségiig, aki legalább feleannyira megmozgatta volna a fantáziámat, mint szerettem volna. :) Meg hát az előző sztori után azért még nehéz leszakadnom a témáról...

A fene akart elmenni arra a nyavalyás kirándulásra. Nem szerettem annyira az osztálytársaimat, hogy komolyan vegyem a szüleim meg más felnőttek okoskodását, hogy milyen jó lesz majd ezekre az együtt töltött napokra visszaemlékezni. Lesz a francokat! Ám ez alól sem húzhattam ki magam, mint megannyi más vacak sulis program alól. Hogy az örömöm ráadásul igazán teljes legyen, az ofőn kívül pont a biosztanárunk ért rá velünk jönni. Az a szemét hapsi, aki minden egyes dolgozatomban keresett és talált valamit, amiért ha pontokat nem is vonhatott le, de odaszúrhatott pár félreérthető vagy gúnyos megjegyzést. Senkivel nem gecizett annyit, mint velem, pedig talán az egyik legjobb bioszos voltam az osztályban, és az előző tanár sem cseszegetett soha, sőt szinte mindig csak dicsért. Azonban minden igyekezetem hiábavaló volt, ez a pasi, Fronn, mindig belém kötött, mintha ez lett volna a legjobb szórakozása.

Persze, már a kirándulás első napján elkezdte a szekálásomat, és hiába igyekeztem olyan messzire kerülni őt, amennyire csak tudtam, egyszerűen túl kevesen voltunk ahhoz, hogy valóban ne keresztezzük egymás útját. Akadt már előtte más tanárunk is, aki kipécézett magának valakit, hogy azután rajta vezesse le a frusztrációját, de nem tudtam elképzelni, neki miért pont rám esett a választása. Talán a szőke hajam szúrta a szemét? Vagy az, hogy túl jól teljesítettem az órákon? Nálam ezerszer feltűnőbb és bosszantóbb csajok voltak az osztályban... én meg szentül hittem, hogy könnyedén el tudom kerülni mellettük bármelyik tanár figyelmét. Hát, tévedtem.

Úgy éreztem, Fronn pokollá teszi számomra ezt a már eredetileg is kellemetlennek ígérkező kirándulást. Hiába voltunk a szálláson is kellően elszeparálva – mi diákok a négyszemélyes faházakban, a tanárok pedig a nagy téglaház egy- vagy kétszemélyes szobáiban –, mégis az étkezések alkalmával összetalálkoztunk. A szemetebb fiúk aztán hamar beszálltak a cukkolásomba, bár kizárólag akkor csinálták, ha épp egyik tanár sem hallotta. Ó, de felrúgtam volna őket, de mit kaptam volna utána Fronntól ezért! Úgyhogy inkább csendben igyekeztem meghúzni magam egy-egy csendesebb sarokban, legalábbis amennyire a lassan fortyogó dühömtől sikerült. Mindenféle botrány nélkül akartam túlélni ezt a csupán háromnapos kínszenvedést.

A második nap késő délutánján a társaság lelkesebbik fele az ofővel nekiindult a környező hegyek tanösvényére egy éjszakainak nevezett túrára, amiből azért éjfélre terveztek visszaérni. Akik meg maradtak a szálláson, azok egy rögtönzött bulit csaptak, nem kevés piával megtámogatva, de tizenegykor Fronn már szétcsapott közöttük és mindenkit aludni zavart. Vagy legalábbis csendet parancsolt és azt, hogy vonuljanak vissza a faházakba. Hadd ne mondjam, hogy én tojtam a bulira. Nem volt jó kedvem, inni sem akartam, nehogy valami meggondolatlant tegyek az alkohol hatására. Miután Fronn rendet vágott a társaságban, épp akkor találtam szemben magam vele, mikor visszaindult a szobájába. Én meg pont a zuhanyzóból jöttem. Senki nem mondhatta rám, hogy alulöltözött lettem volna – a sortom és a pántos felsőm bőven takart annyit, hogy még csak kihívó se legyek, hiszen nem pasizni jöttem ide –, a hapsi mégsem tudott szó nélkül elmenni mellettem.
– Maga sosem öltözik fel rendesen? Ennyire otthon érzi itt magát?
– Mi... – kezdtem volna, de ő a szavamba vágva folytatta.
– Nem olyan jó nő, hogy így mutogassa magát.
Aztán mielőtt bármit reagálhattam volna, önelégült vigyorral otthagyott. Ez volt számomra az utolsó csepp a pohárban. Legszívesebben utánakiabáltam volna, hogy dögöljön meg ott, ahol van, ám biztosra vettem, hogy abból is én kerültem volna ki vesztesen. Így a faház magányában dühöngtem, mivel a többiek az ofővel tartottak. Bárcsak mentem volna én is! De nem mentem. A fejemben pedig folyvást csak Fronn beszólásai kavarogtak az elmúlt két napból, és győzködtem magam, hogy semmi baj nincs velem. A baj ezzel a hapsival volt! Végül már annyira felhúztam magam rajta, hogy nem érdekelt, milyen későre járt az idő, akkor is beszélni akartam vele az eddigiekről. Valójában rohadtul ki akartam osztani, a józan eszem mégis azt diktálta, hogy nem kéne végérvényesen összevesznem vele, hiszen a bioszjegyem tőle függött, arra pedig szükségem volt a későbbiekben az egyetemi felvételemhez. Direkt átöltöztem és sportmelltartót vettem, pántos helyett rövid ujjú felsőt, még a nadrágom is lábszárközépig ért, hogy ne kössön belém ezzel újra. De tényleg ilyen gázul néznék ki? Takargatnom kéne magam? Tutira nem, csak szívatott a szemétje!

Ingerülten indultam neki a faházak között, ám mire átvágtam az udvaron és elértem a nagy épületet, a lendületem alábbhagyott. Mi van, ha meg sem hallgat majd? Üvöltözzek vele? Azzal is csak magamat égetném... és semmit nem érnék vele. Mikor aztán odabent a szobaszámokat figyeltem tétován sétálva a folyosón, egészen elbizonytalanodtam. Vajon jól emlékeztem egyáltalán arra a két számra? Az egyik az ofőnké, aki az osztály nagyjából felével épp azon a hülye éjszakai túrán volt, a másik pedig ezé a szemét hapsié, aki meg itt maradt az osztály lustábbik felével. Próba szerencse alapon bekopogtam abba a szobába, amelyik előbb következett, de válasz nem érkezett bentről, így továbbsétáltam a másik ajtó elé. A szívem hirtelen a torkomban dobogott. Mégis mitől félek?! Talán gyáva vagyok felelősségre vonni? Hisz ezért jöttem ide! Most vagy soha! És a kezem már lendült is, majd határozott rövid koppanások kísérték a behajlított ujjam és az ajtó találkozását. Háromszor. Röviden. Csak magabiztosan! Az ajtó aztán pillanatokon belül kinyílt, majd mikor Fronn megpillantott engem, ugyanazt az undok arckifejezést vette fel, amit nap mint nap láttam rajta a suliban is.
– Mit akar? – kérdezte.
– Én... – kezdtem volna, ám akkor megakadt a szemem a nadrágban duzzadó férfiasságán.
Francba! Ez épp kiverni készült?!
– Ne törődjön vele – intett Fronn, de valami mosolyfélét láttam átsuhanni az arcán. – Mondja, mit akar. Minek jött ide ilyenkor?
Amikor aztán csak álltam ott megkukulva, ő ellépett előlem, hogy utat engedjen a szobába. Miért invitál be, ha nem lát szívesen? Nem akartam bemenni, mégis lassú léptekkel beljebb sétáltam a nagynak egyáltalán nem nevezhető helyiségbe.
– Nos, Dea? – vonta fel a szemöldökét, miután becsukta az ajtót. – Hallgatom.
– Mi baja van velem? – böktem ki hirtelen. – Mióta elindultunk, folyton azt lesi, mikor szólhat be nekem! Miért éget a többiek előtt? Nem elég, amit az órákon művel velem? Élvezi, hogy cseszegethet? Mit csináltam, hogy ennyire utál?
Aztán gyorsan elhallgattam a kérdéseim áradata után, nehogy túlságosan felhúzzam magam újból. Fronn viszont olyan hosszan bámult rám válasz helyett, hogy kezdtem roppant kényelmetlenül érezni magam. Pont mikor újból megszólaltam volna, akkor tört ki belőle a nevetés. Nem értettem mi baja volt, mit talált annyira viccesnek, de baromi jól szórakozott, abba sem akarta hagyni.
– Most mi ilyen vicces? – kérdeztem kínomban.
– Nem vette még észre? – vigyorgott a képembe. – Egyáltalán nem utálom magát.
Erre igazán értetlenül bámultam rá.
– Maga szerint kitől áll így a farkam? – tolta előrébb a csípőjét, hogy jobban szemügyre vehessem a nadrágban feszülő szerszámát.
Na, ne! Ezt nem mondhatja komolyan! Szívat a hapsi, az tuti!
– Nem hisz nekem?
– Nem! Mi maga, valami pedofil?
– Miről beszél? – nevetett. – Már elmúlt tizenhét! Kész nő. Ezt maga is jól tudja.
A fene esett volna bele, hogy igazat kellett adnom neki! De akkor is öreg volt már ahhoz, hogy korombeliekkel kezdjen.
– Megőrülök magáért – folytatta aztán. – Mit gondol, milyen azt nézni a szünetekben, ahogy a folyosón nyalják-falják egymást a barátjával?
– Maga panaszolt be minket? – tört ki erre belőlem. A rohadt szemétje!
– Nem csak én, de igen, én is jeleztem mindkettőjük osztályfőnökének, hogy zavaró, amit művelnek.
Hiába szórhatott szikrákat a szemem, Fronn nem törődött vele, csupán elvigyorodott és túlságosan közel lépett hozzám. Hátrálni akartam, ám nem bírtam mozdulni. Mintha földbe gyökerezett volna a lábam az őszinteségétől. Magamnak sem akartam bevallani, de valami perverz izgalom kerített a hatalmába. Addig azt hittem, tiszta szívből gyűlöl ez a pasas, erre egyszerűen a képembe tolja, hogy azért gecizett velem, mert felizgattam.
Én...
Ezt a majdnem negyvenes hapsit...
Basszus!
Ha nem cseszte volna fel már korábban az agyamat a szemét beszólásaival, nem biztos, hogy így hatott volna a kitárulkozása.
– Ugye nem szűz már? – kérdezte hirtelen a számhoz hajolva.
Ezzel úgy visszarántott a gondolataimból, mintha falhoz vágtak volna. Úristen, mit akar ez tőlem? Ugye nem gondolja komolyan, hogy itt és most...?!
– Én... nem... nem vagyok az – nyögtem ki alig hallható hangon. – De... még csak kétszer... és...
Fronn azonban megcsókolt, nem hagyta, hogy tovább motyogjak felesleges dolgokról. A szenvedély, amivel az ajkamra tapadt, teljesen maga alá temetett. Zsibbadtan hagytam, hogy ez a hapsi a nyelvét a számba tolja, kezét pedig a csípőmre csúsztassa. Szemérmetlenül nyúlt be a felsőm alá, majd tenyerével végigsiklott a hátamon, hogy utána az oldalamat finoman érintve felhúzza a melltartómat. Fronn élvezettel markolta meg szabaddá vált melleimet. Magamba fojtottam egy nyögést, de éreztem, ahogy a nedvem megállíthatatlanul folyni kezd odalent. A fenébe, de jól csinálja! Mikor a pasi az ujjai közé fogva morzsolgatni kezdte a mellbimbómat, már nem bírtam ki nyöszörgés nélkül.
– Mit művel? – próbáltam észhez térni, két mély sóhaj között.
Ő viszont lágyan játszadozott ujjbegyével a peckesen álló bimbóimon.
– Hallja? Mit művel? Elég... Ne csinálja...
Ám Fronn erre lekapta rólam a felsőmet és magához vont. Nem túl nagy elszántsággal, mégis szabadulni próbáltam a karjai közül, neki azonban esze ágában sem volt elengedni. Inkább megint simogatni kezdte a testem, viszont már közel sem olyan lágyan, mint az előbb. Miután a melltartómtól is megszabadított, keze határozottan haladt rajtam, nekem pedig bizsergett a bőröm az erőteljes érintése nyomán. Fronn aztán egyszer csak becsúsztatta a kezét a bugyimba, belemarkolt a fenekembe, közben a nyakamba csókolt.
– Olyan isteni finom a bőre – suttogta, és végigszimatolt a vállamtól a fülemig.
Ajkai közé szívta a fülcimpámat, miközben letolta rólam a vékony nadrágomat a bugyimmal egyetemben. Beleremegtem. Jaj, de rohadtul nem kéne ezt csinálnunk!
– Hagyja abba – böktem ki hirtelen. – Nekünk ezt nem szabad!
– Nem érdekel, Dea – mondta és elengedett, hogy az ajtóhoz menjen, majd elfordítsa a zárban a kulcsot. Jesszus, bárki ránk nyithatott volna addig?! – Én most megdugom magát. És ezt maga is akarja, különben nem lenne ilyen nedves – nyúlt a lábaim közé.
Ujjai könnyedén csúsztak nagyajkaim között. Felnyögtem, ahogy körbejárták a csiklómat. Ez a pasi olyan érzékkel találta el, mit és hogyan csináljon, hogy alig tértem magamhoz az élvezettől. A lábaim remegtek, a szívem veszettül kalapált, a tudatom meg feladta a tiltakozást. Duzzadt és síkos nagyajkaim nem állták útját a férfi keze nyújtotta kéjnek. Fogalmam sem volt mennyi ujja siklott belém újra és újra, csak azt tudtam, hogy még többet akarok.
Ó, a fenébe, hol van már a farka?!
Hátrébb léptem a pasitól, zihálva a szemébe néztem, aztán nadrágon keresztül megmarkoltam az ágaskodó férfiasságát. Ő erre ledobta a pólóját, de hagyta, hogy a nadrágját és alsóját már én húzzam le. Farkasszemet néztem pár pillanatig a fényesen feszülő makkjával, majd hozzáérintettem a nyelvem.
– Ez az, Dea... csinálja... – biztatott ekkor.
Rámarkoltam a farkára és lassan húzogatni kezdtem rajta a bőrt, miközben a számba vettem a végét. Tartottam tőle, hogy kellemetlen íze vagy illata lesz, de szerencsémre nemrég fürödhetett a pasi, mert semmi taszítót nem éreztem rajta. Körbenyaltam hát a makkját, aztán próbáltam ütemesen egyre mélyebbre nyelni a hímtagját. Fronn zihált, én azonban elég bénának éreztem, amit műveltem. Ennél biztos jobban csinálták már neki mások.
– Elég – állított meg. – Nem érünk rá most erre.
Felhúzott magához, farkát pedig a combjaim közé tolta. Megmarkolta újból a fenekem, mikor nagyajkaim közé készült.
– Óvszer nélkül ne! – feszültem meg hirtelen.
– Van magánál?
– A faházban igen.
– És most el akar szaladni érte? – nézett hitetlenkedve a szemembe.
– Én... izé...
– Nem megy sehova! – szorított magához.
– Nem akarok terhes lenni!
– Nem lesz az.
– Ezt nem tudhatja!
– Akkor sem megy innen most sehova.
– Kérem, ne így!
– Nem élvezek magába.
– Tudja, hogy attól még...
– Fogja már be. Maga is tudja, hogy nem fog ide visszajönni, ha most elengedem.
– De vissza fogo...
Fronn azonban az ajkaimra tapadt, hogy ne tudjam befejezni. Talán igaza volt. Türelmetlenül az ágyhoz terelt, lenyomott rá, majd fölém kerekedett.
– Ne nézzen ilyen ijedt szemekkel. Tudja, mi jön most – tette megint a farkát nagyajkaim közé.
Persze, hogy tudtam, de megrémített, hogy ő fog belém hatolni, ráadásul gumi nélkül. Mi a fenét művelünk? Mi lesz ezek után? Ám az érzés, ahogy elmerült bennem a farka, minden mást feledtetett. Miért esik olyan kegyetlenül jól, ahogy kitölt odabent? Miért sokkal jobb, mint Mikával? Az ütemes mozgás aztán kisöpört minden egyebet a fejemből. Ömlött belőlem a nedvem, Fronn pedig kitartóan járatta bennem a szerszámát. Magamról megfeledkezve, egyre hangosabban nyögtem, mire ő befogta a számat.
– Vegyen vissza a hangerőből! Nem akarom, hogy mindenki tudja, hogy megdugtam magát.
– Ne hagyja abba! – húztam el a szám elől a kezét.
– Értette?
– Értem, befogom. Csak folytassa már!
Fronn erre elvigyorodott, majd lassú mozdulattal kicsusszant belőlem, hogy utána erőteljesen visszatolja belém a farkát. Mélyre, nagyon mélyre. Fojtottan felnyögtem. Hogy a fenébe lehet ezt halkan csinálni?! Ahogy aztán gyorsult az ütem, egyre jobban emeltem a csípőmet, hogy jobban összesimuljunk odalent, ő pedig tövig elmerülhessen bennem. Nem akartam tudni, mit művelek, a kéj teljesen elvette az eszem. Mikával egyik alkalommal sem voltunk ennyire hevesek. Ez a hapsi hogyan tudott így megőrjíteni? Fronn ekkor feltérdelt, megragadta a csípőmet és vadul a farkába húzott. Az arcomat figyelte, miközben őrült módjára járatta bennem a szerszámát. Zavarba hozott, inkább lehunytam a szemem és próbáltam úgy tartani magam, hogy ne rángasson annyira. Azonban kényelmetlen volt a helyzet, ezt ő is érezhette. Leengedett, mögém feküdt, majd szétnyitotta a lábaimat. Farka pillanatokon belül ismét megtalálta az utat hüvelyembe, a tempó pedig nem lassult. A pasi a fülembe zihált, olykor a mellemet markolta, máskor a csiklómon játszadozott, de aztán már csak a csípőmet fogta, hogy mind jobban magára húzhasson.
– Dugták már meg ilyen alaposan? – kérdezte a levegőt kapkodva.
– Nem... de... ah... nem bírom... lassítson...
Fronn erre kivette belőlem a férfiasságát, hanyatt fordított és vágytól lángoló tekintettel nézett a szemembe. Azután szinte felnyársalt a kőkemény hímtagjára, és ott folytatta, ahol abbahagyta.
– Soha nem lesz ilyen jó a barátjával – zihálta ekkor a fülembe. – Ez azért ilyen őrült jó, mert tilos. Én nem dughatnám meg magát, mégis magában jár a farkam.
Felnyögtem. Nem tudtam, mit kellett volna erre tennem vagy mondanom.
– Úgy telelőném – nézett hirtelen a szemembe.
– Ne! – tört ki belőlem rémülten, mégis szédítő magasságokba korbácsolta közben a vágyaimat.
– Tudja mit?! Meg is teszem!
– Ne! Ne élvezzen belém! Hallja?! Ne csinálja!
Ő azonban nem reagált, csupán lassított, arcvonásait pedig a kéj torzította el. Nem, ezt nem teheti velem! Ám akkor hirtelen kirántotta belőlem a farkát, és beterítette a hasamat spermájával. Ellőtt egészen a mellemig. Hihetetlenül megkönnyebbültem, egyben rettentően dühös is lettem.
– Hogy maga milyen szemét! – tört ki belőlem, mire Fronn kimerülten nevetett.
– De ne mondja, hogy nem izgatta a gondolat!
– De akkor is!
Ő viszont továbbra is csak nevetett a felháborodásomon, aztán hozzám vágott egy rakat zsebkendőt, hogy meg tudjak törölközni, majd a lábaim közé helyezkedett. A dühömet pillanatokon belül elsöpörte nyelvének játéka, ahogy a csiklómon járt. Közben ujjai egyre mélyebbre hatoltak belém, és minél többel nyomakodott hüvelyembe, annál jobban kapkodtam a levegőt. Mikor mind az öttel szétfeszített, bennem akadt a lélegzet. Próbálta feljebb nyomni a kezét, én azonban abban a pillanatban, nyüszítve élveztem el, amint kifelé húzta az ujjait.

Fronn fenemód elégedett arckifejezéssel figyelte, ahogy kimerülten pihegtem az ágyán. Nem volt kedvem megmozdulni, inkább lehunytam a szemem. Kellemes zsibbadtság áradt szét a tagjaimban, az álom is majdnem elnyomott.
– Hé – rázott meg ekkor finoman a pasi –, ne aludjon el! Menjen vissza a házukba.
– Miért magázol még mindig? – ültem fel és ráhunyorítottam.
– Mert nem tegezhetem mások előtt. Nem akarok lebukni. Az állásomba kerülhet.
– Hát, figyelj oda! – vigyorodtam el. – És ne magázz tovább, ha kettesben vagyunk.
Fronn a fejét csóválva nevetett.
– Nehogy már te mondd meg, mit csináljak!
– Csókolj meg! – vetettem rá magam, mielőtt folytathatta volna.
– Ideje menned – mondta aztán, mikor elszakadtam az ajkaitól. – Malik nemsoká visszaér a többiekkel.
Leintettem, hogy ne sürgessen, majd komótosan magamra vettem a ruháimat. Mikor elkészültem, megálltam előtte és rávigyorogtam.
– Na, tűnés! – röhögte erre el magát és az ajtó felé bökött. – Ne találjon itt Malik! Nem hülye, tudni fogja, hogy történt valami közöttünk.
– És mikor fog újra történni? – néztem mélyen a szemébe.
– Gyerünk, menj már! – hessegetett az ajtó felé nevetve, ahelyett, hogy válaszolt volna.
Én meg inkább egy röpke csókot loptam tőle, aztán felvont szemöldökkel, pimasz mosollyal lecövekeltem előtte.
– Meg foglak még dugni, ne aggódj! Ahányszor csak alkalmunk lesz rá – hajolt a fülemhez. – De most bármikor visszaérhetnek, úgyhogy menj!
És egyszerűen csak kitolt a folyosóra.
– Házas vagy? – kérdeztem még, hogy húzzam az időt. Meg az idegeit. Nem mintha számított volna bármit is, de azért kíváncsi voltam, hogy hányszorosan járunk tilosban.
– Tűnés! – vigyorgott azonban búcsúzóul a képembe, majd becsukta az orrom előtt az ajtót.